Mit tennétek a helyemben, mi a megoldás?

24/F vagyok. Óbudai egyetemre, mérnök szakra járok. Nem egyszerű, nehéz elvégezni. Baránőm (18/L) novemberbe megy 5 napra "osztály" kiránduli Lengyelországba. Nekem remélhetőleg, szaktársak tanácsaiból következtetve, illetve a most induló könnyű szakirányomra való tikentettel, ha minden igaz, egy könnyű félévem várható. Emellett élemebe először tanulmányaimhoz passzoló gyakornoki munkát is keresek heti 20 órában. Ha felvesznek akkor október tájékán már dolgozom. Saját keresetem még nincs, illetve a nyári diákmunka első kifizetése már elfogyott, a második pedig még később lesz kiutalva. Ebből adódóan pénzt a nyaralásra szüleimtől kértem volna. Aki (apám ebben az érdekelt) úgy döntött, osztott-szorzott, mérlegelt, hogy nem mehetek el erre a pár napra (szerda-szombat) mert heti 20 óra munka + a közlekedési idő, arra a munkahelyre amiről még nem tudni, hogy hol lesz + hogy tanulni is kell, mert eddig legalábbis sokat szoktam, szimplán ez a 3 nap kimaradás mind a suliból, mind a munkából nem fér bele. Tegnap lett végleges az órarendem, tulajdonképpen ha nagyon kicentizem, beleerőltetem, akkor meg lehet találni azt a heti 20 órát, vagy pl 30at ha elmegyek nyaralni, max abban az egy hétben kevesebbet tanulok. Említettem is ezeket neki, de őt konkrétan már nem érdekelte egyáltalán. Ő már döntést hozott (apám 75 éves lesz, igen, kései gyerek vagyok). Hogy úgymond ő "megengedi" hogy munkát keressek, mert ő fél hogy én kiesek az egyetemről (tény hogy eddig tényleg nehéz volt, szenvedős, 2 szigorlat stb) de ettől a félévtől könyebbséget várok. De őt nem érdekli a jövő, csak az elmúlt 7 félév nehézségei, akkor biztosan a következő is nehéz lesz. Aztán már emelete is fel a hangját, kezdett kiabálni, hogy te már pedig akkor sem mész sehova, ez el lett döntve pont. Kész ennyi. Maximálisan rámerőlette az akaratát... és nem tudom hogy lehetet volna meggyőzni. Aztán mondja hogy majd nagyvonalúan bocsánatot kér ha úgymond a "jegyeim...mind az általános iskolában" jók lesznek + megy a munka is, akkor belátja hogy tévedett. Még el is tudom fogadni, hogy nem fér bele az időbe, ha kiszámoljuk előre pár hónappal, hogy mint lesz hogy lesz. De ebbe ő nem ment bele. Az hogy 7 félévre van kiírva az egyetem, hivatalosan annyi idő alatt elvégezhető én meg csúszok kb 2 évet.. biztos én nem nyomom elég jól, a többi 170 szakátrsam sem persze, de az őt nem érdekli. stb stb stb.. pszichológusnál voltam már, azt tanácsolta hogy amíg itthon az igazam kiakaratolása érdekében nem törünk itthon tányért stb, addig marad az erős apa, alárendelt gyerek szerep. Alig vagyok már fogva úgymond, de az ilyenek még mindig megvannak és érzem hogy lelkileg sérülök, nem érvényesül amit akarok, legalábbis úgy látom kivitelezhető lenne idő, meg tanulás minden stb szempontjából ez a pár nap.

Barátnőm meg kb ég a többi ismerőse között hogy 24 évesen nálam ez a helyzet. Persze tud róla hogy munkát keresek meg minden, az is idő...(csak még nem szóltak vissza sehonnan, kb 1-2 hét szokott lenni a várakozás és csak pár napja jelentkeztem, szóval nincs még késve semmi) de nagyon irritálja ez az egész helyzet őt. Meg persze engem is.