Nagyon nagy bajban vagyok. Szorongó, pánikbeteg, egy rakás feldolgozatlan problémával, az anyámmal való kapcsolatom miatt. Hogy nyugodjak meg?
Lassan 27 éves lány vagyok, az életem romokban....
A gyerekkorom arról szólt, hogy az idegbeteg, kissé szadista anyám nyakán voltam a kolonc. Folyton a kiabálás, a pesszimizmus, az őrület ment nálunk, kicsi koromtól fogva. Az ő hibáiért is mindig úgy hozta ki, hogy minden miattam, kb azért mert létezek. Tönkretett pszichésen, anyagilag, mindenhogy. 18 éves koromtól kb belemenekültem mindenféle rossz párkapcsolatba, ami mindenről szólt, csak szerelemről nem. Többnyire arról, hogy menekülhessek otthonról. (Akkor még ezzel nem voltam tisztába, hogy mit miért csinálok, felnőttebb fejjel döbbentem rá) Testvérem nincs, apám meghalt (amúgysem ismertem), nincs senkim, csak a jelenlegi párkapcsolatom, amiben szintén nem vagyok biztos, hogy vele akarok családot alapítani, igazából 3 éve ő is egy menekülés volt... Jó srác különben, de nem vagyok biztos benne, hogy olyan nagyon szeretem. Együtt élünk, de csak hétvégén vagyunk együtt, mert külföldön dolgozik. 1 éve súlyosbodott el rajtam a szorongás, a pánik, a kétségbeesés és a folytonos stressz miatt. Dolgozni sem tudtam már, most ott tartok, hogy nyugtatókon én antidepresszánson élek, hogy legalább a tüneteimet nyomja el, mert lehet, hogy már halott lennék, de sokszor így is rosszul vagyok. Munkahelyem nincs, nem is merek sehova felvételizni, mert a sarki boltba ha elmegyek is pánikrohamot kapok. Ha tudnék dolgozni, akkor sem tudnám magam eltartani, mert tartozásom van, amit egyből vonni kezdenek, nem tudnék egy albérletet kifizetni és megélni, rá vagyok utalva a páromra.
Az anyámmal nem tudok semmit megbeszélni, tele vagyok fájdalommal, hogy hányszor bántott testileg, lelkileg, szeretetet soha nem kaptam, degradálást annál többet. A mai napig belém tapos néha, és automatikusan fel-fel jönnek a régi emlékek, gyerekkori traumák, nem tudom elnyomni, elfelejteni őket és folyton sírok, meg rosszul vagyok. Anyám szerint zárt osztályra való vagyok, vagy hisztérika, nincs is semmi bajom. Fogalma sincs róla, hogy milyen szinten hibás azért, hogy a pszichés fejlődésem megakadt kb egy 10 éves gyerek szintjén. Soha nem volt igazából egy rendes párkapcsolatom se, soha senkibe nem tudtam megbízni, se átadni magam semmilyen érzéseknek. Megrekedtem és egyre lejjebb csúszok a lejtőn, hogy tudnám feldolgozni az életem, és a sérüléseimet helyretenni. Mindig is labilisabb voltam sajnos. Úgy érzem már soha nem lesz belőlem ember, mert egy rakás szerencsétlenség vagyok, aki belerokkant a múltjába. Nincs hobbim, nincs életcélom, azt sem tudom minek létezek,nincs mellettem senki.... Mit csináljak? Pszichológusra nincs pénzem,a páromtól szégyenlek kérni még erre is.
válasza:"Sajnálni sem tudlak, mert nem egyedi a problémád és nem súlyos. Ismerek nálad roncsabb embert."
Mert ezt aztán nagyon jól meg tudod ítélni "kedves" utolsó. És ha másnak némileg szarabb akkor senkinek se fájjon a saját pokla? Hülye egy hozzáállás, Inkább ne írtál volna minthogy belerúgj abba aki máris a padlón van. Gratulálok, emberségből megbuktál.
válasza:"Inkább ne írtál volna minthogy belerúgj abba aki máris a padlón van. Gratulálok, emberségből megbuktál."
Nem én írtam ezt, de így ismeretlenül egyikőtök sem tudhatja, hogy mi ráz fel egy padlón lévő embert. Nem biztos hogy az, ha babusgatják és azt erősítik benne, hogy nyugodjon maradjon a padlón, megèrdemli, ha már ilyen szomorú sorsa volt. Szóval az sem biztos, hogy a sajnálgatás jót tesz neki, főleg ha ennyire hajlamos mások hibáztatására és kihasználására, miközben önállóan nem tett semmi erőfeszítést az előrelépéshez. Nem kizárt, hogy pont egy verbális fenékberúgástól kap észbe.
válasza:"Nem kizárt, hogy pont egy verbális fenékberúgástól kap észbe."
Te milyen iskolaban tanultad ezt? Mert a valosagban nem igy van. Okoskodhatsz itt hogy de te ugyis jobban tudod, de kerdezz mar meg egy valodi pszichologust vagy mas szakembert mielott hulyeseget beszelsz.
válasza:Velem az apám csinálta ugyanezt, szinte ugyanilyen problémákkal küzdök, bár én igyekszem nem elhagyni magam, de a labilitás nálam is jelen van. Ha gondolod, írj és beszéljünk!
35/N
válasza:Keresd Istent, Imádkozz!
Tudom ez első pillanatra csak olyan odavetett válasznak tűnik; de hidd el, nem az; hanem valóság.
Saját tapasztalatból tudom.
Ha érdekel, írj, szívesen írok részletesebben is.
válasza:Drága 13-as válaszoló, először is nem állítottam semmit, hanem felvetettem egy másik szempontot. Neked ez az okoskodás? Nem tudnál te is kulturáltan érvelni személyeskedés helyett?
És hogy hol "tanultam" ezt, hát a saját családomban. Ahol a harmincas unokahúgom addig-addig sajnáltatta magát a valóban vacak gyerekkora miatt, amíg mindenkinek elege lett belőle, érzelmileg és anyagilag is lehúzott mindenkit. És miután hátat fordítottunk neki és nem adtunk több pénzt, láss csodát, rögtön munkába tudott állni és elköltözni egy saját kis albérletbe. Azóta már családja is van. Neki pont a fenékberúgás kellett ahhoz, hogy ne mástól várjon mindent.
válasza: válasza:A veszekedő válaszolóknak üzenem: ezt most komolyan itt kell elintézni?
Kérdező, több jó válasz is született, sokan írtak saját tapasztalatukból, az ő kommentjeiket még párszor olvasd át! Többen írtak terápiás csoportot, otthonról végezhető munkát, hogy szakítsd meg anyáddal a kapcsolatot, javasolták, hogy imádkozz... esetleg keress fel egy lelkészt, ha ilyen irányba is elmennél. Én csak sok sikert, erőt és kitartást tudok neked kívánni!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!