Miért később jönnek ki a tünetek a feldolgozatlan traumák után?

Ha úgy vesszük, végül is,én is így vagyok... Én "csak" az alkoholizmusban voltam érintett gyerekként. Akkor én is tartottam magam, erősnek mutatkoztam. Persze titikoltam, szégyelltem, amiről azóta már tudom, hogy nem tehettem és nem szégyellni való. Most felnőttként hullámzóan változó szociális fóbiám (és szintén hullámzó mértékű eritrofóbiám) van, amelyek nagyban nehezítik az életem. (munkahelyi elhelyezkedés, szociális kapcsolatok, stb.). Már többször gondoltam arra, hogy ha rendezett családi körülmények közt nőttem volna fel, akkor, ha a hajlamom meg is lenne ezekre a dolgokra, de sokkal kevésbé jöttek volna ki ezek a problémák. Szerintem a lélek ilyen krízishelyzetekben túlélő üzemmódban van, ezért vagyunk átmenetileg erősek, aztán mikor elmúlt a "veszély", akkor ütköznek ki a dolgok. Néha testi betegségeknél is megfigyelhető hasonló. Vagy nem egy példát hallottam, hogy valaki túl volt egy stresszes időszakon, majd nem sokra rá kapott szívrohamot, vagy rákot. De nem pont, akkor amikor a nehéz időszaka volt. Mert akkor valahogy a test összeszedte a tartalékait. A lélekkel is hasonlóan lehet

Történt velem. Borzalmas gyerek korom volt,és még utána sem lett vége. Hibát hibára halmoztam nem sorolom. Lényeg, h mikor én is benne voltam a sűrűjében úgy ahogy bírtam, most viszont h nyugi van és túl vagyok mindenen jönnek a tünetek. Na azért ennyire roszul nem vok mint te. Úgy gondolom azért van, mert az emberben benne van a túlélési ösztön, ami átsegít a borzalmakot,mikor vége van megváltozik a hormon szint is,viszont akkorra már rombolást csináltak a stressz hormonok,amik extrém ideig voltak magasak a szervezetben. Nagyjából ennyi. Viszont innentől kezdve már csak te tudsz segíteni magadon. Én már úgy ahogy helyre raktam magam...

Egy előző kérdéshez is válaszoltam. Én is ilyen körülmények között nevelkedtem. Anyámat napi rendszerességgel verte hülyére az apám. Sokáig hazudtam magamnak, kb. 30 éves koromig úgy gondoltam, hogy ezen túl vagyok. Aztán 30 éves korom után, minden kijött rajtam, minden fájdalom, sérelem, amit a múltból hoztam. Elárulom, még most sem vagyok túl rajta, és talán már nem is leszek. 39/N.