Csak azert latom gaznak az anyamat, mert "morcos tini" vagyok, vagy tenyleg gaz?

Nagymamam ( anyukam anyukaja) mindig hangoztatja milyen jo nekunk, hogy ilyen jo szuleink vannak, nincs okunk a panaszra. Es tenyleg sokat tesznek ertunk, dolgoznak, nem isznak, torodnek velunk. De megis ugy erzem anyukam olyan no amilyenne en nem szeretnek valni. Mindenben csak a gondot latja. Mindig is utalta a munkajat, folyton panaszkodik miatta. Otthon is utalja a hazimunkat, hangoztatja hogy utal fozni, neki minden csak kin, ami feladat. En es apukam is rengeteget segitunk neki. Mondhatni a hazimunka javat en csinalom otthon. Az idejet keptelen beosztani ugy, hogy arra is jusson amit szeret csinalni, ha egyaltalan van ilyen. O mindenhol aldozat, a munkahelyen es otthon is. Ha en ezt a temat felhozom, leraz azzal, hogy en meg csak egy kislany vagyok, nem tudom milyen az elet. Most komolyan, ez torvenyszeru, hogy egy 45 eves ilyen megkeseredett legyen? Komoly gondjai nincsenek az eletben, apukam jo anyagi korulmenyeket biztosit, csaladcentrikus, normalis ferj. Szoval anyam csak a hetkoznapok sulyaval nem bir megbirkozni. Apukamat is folyton lerazza, ha probal segiteni es megoldasokat keresni a "gondokra". Nem csodalkoznek rajta, ha apam egyszer azt mondana, koszi ebbol eleg volt. Haragszom anyukamra, mert nem tesz semmit azert, hogy boldog legyen. Szerintem aki nem akarja az eletet kinnak latni, annak nem is kin az elet. Vagy en vagyok tul naiv kislany?

16L