Hogyan magyarázzam meg a szüleimnek?

28 éves egygyermekes anya vagyok. Most vettünk és költöztünk egy családi házba.

A szüleink úgy gondolják, hogy sok időt szentelnének az unokájukra, és ránk, ami abban mutatkozik meg, hogy ha van idejük, akkor felhívnak minket, hogy menjünk el hozzájuk.

A gondom az, hogy már nem szívesen megyünk minden alkalommal amikor hívnak, főleg nem úgy, hogy akkor megyünk, ha nekik jó.

De nem tudom hogyan mondjam meg nekik, ha maguktól nem értik, hogy mi már egy új család vagyunk, együtt hárman, és szeretnénk mi is néha eltölteni úgy egy-egy hétvégét, hogy nem jön oda senki, és minket sem hívnak fel, hogy gyertek ki.

Volt, hogy nem mondták menjünk, csak a kérdés: hétvégén mit csináltok? (és érezni benne a hangsúlyon, hogy hát nem jönnétek ki?)

A gyermekünket néha elviszik magukhoz, de azt is csak akkor, amikor ők ráérnek, nem akkor, amikor nekem lenne szükségem segítségre, akár egy kiadós alvásra, takarításra, vagy akár egy nagyobb kerti munka miatt.

Segítsetek kérlek, hogy hogyan utasítsam őket vissza (sajnos kicsit többször az átlagnál), hogy most nem megyünk, mert nem hivatkozhatok mindig a kertészkedésre, a gyerek betegségre, a családi házra, holott, pedig nem szívesen megyek mindig, mert az én kis családommal is lennék többet. Hétköznap alig találkozunk együtt, én a picivel, hozom viszem a bölcsibe, aztán délután együtt otthon, apa meg érkezik este, már a fürdetés után. :(

Nincs annyira húde szoros viszonyunk amúgy, ezért sem értem néha, hogy már megint hívnak. Ráadásul férjem nem igazán van oda annyira szüleimért, és hát néha vita is van abból, hogy most épp minek megyünk hozzájuk akár csak pár órára is. Nekem meg ennyit nem ér semmi, hogy vitatkozzak.

Furcsán hangozhat egyeseknek ezeket olvasni, szeretem a szüleimet, csak már van egy másik családom, és a több időt én inkább velük töltöm.

Más is van hasonló helyzetben? Hogyan lehetne ezt kulturáltan kezelni?

Köszönöm előre is a válaszokat!