Tényleg túl sokat kértem?

Kb. fél éve messzebbre kellett költöznünk a párommal egy munka miatt. Rövid időre terveztünk, sajnos azonban úgy alakult, hogy tovább maradnunk kell. Korábban a szüleimnél laktam, ott van egy 4 éves cicám, akit mindketten imádunk a párommal. Eleinte költöztetni akartuk a cicát is, de anyám lebeszélt róla, mivel egy korábbi cicánk elszökött így már és soha többé nem láttuk. Vállalták anyám és a testvérem, hogy gondozzák, amíg mi nem tudjuk. Úgy döntöttünk, hogy így jobb lesz a megszokott helyén a cicának és majd ha nem vándorlunk városról városra (hamarosan jön 1 éven belül a 2. költözésünk, albérletből albérletbe), akkor majd jöhet hozzánk. Mellesleg utólag derült ki, hogy a párom aláírt egy határozott idejű szerződést a jelenlegi albérletnél, úgy, hogy tiltja a szerződés, hogy állatot hozzunk a lakásba. Ő bérelte a lakást egyedül, én úgy jöttem utána, de ezek szerint kár volt ezt rábízni...

Szóval idővel úgy alakult, hogy a testvéremnek sok elfoglaltsága lett, ő elhanyagolta a macskát, anyámra maradt a gondozása, amire külön meg is kértem. Hozzáteszem, 1-2 hetente hazamegyünk, akkor kimossuk a táljait, adagolós tápja van...stb., nekik csak annyit kell tenni a macskával, hogy napi 1-2 alutasakot adnak neki. Viszont az utóbbi időben a macska borzasztóan lefogyott, persze jöttek a kifogások, hogy nem találják a macskát napközben (érdekes, mikor mi otthon vagyunk, egész nap az udvarban sütkérezik), meg hogy biztos csak ledobta a bundáját, attól sovány. A közel 6 kg-os nagytestű macska lefogyott 4 kg-ra, szinte csont és bőr. Kértem a családomat, hogy nem tudjuk a cicát magunkkal vinni most, talán pár hónap múlva, legyenek erre tekintettel és etessék. Napi 1 percbe telik ez nekik, mindent én állok természetesen. Cserébe hordom nekik oda a háztartási cuccokat, viszek kaját a testvérem kutyájának meg ilyenek. De nem, hiába beszéltem, a macska csak még rosszabbul néz ki. Aztán a hétvégén otthon voltunk és valamit épp kerestem a nappaliban, mikor egy csomó eldugott macskakajára bukkantam. A fajtájáról, lejáratáról kikövetkeztettük, hogy nem rég dughatta el valaki, valószínűleg anyám volt, hogy úgy lássuk, hogy fogy a macskakaja, eszik a macska, nem az ő hibájából lett csontsovány. Mikor rákérdeztem, mindent tagadott, egy tök átlátszó, idióta történetet talált ki, amit senki nem hitt el a családból. Mikor tovább faggattam, hogy nem stimmel a történet, magyarázza el jobban (én akkor még nyugodtan), agresszívan nekem támadott, hogy ha nem tetszik a rendszer, vigyem el a francba a macskámat, vagy ha nem viszem el, fog egy ásót vagy lapátot és agyonveri. Mikor szinte sírva mondtam neki, hogy sajnálom, hogy ilyen anyám van, aki ennyit nem tesz meg a gyerekéért (a testvérem a mindene egyébként, tőle már unokája is van, azóta én le vagyok ejtve), akkor csak folytatta a szidalmazásomat meg a macskámmal való fenyegetést. Tudni érdemes a történethez, hogy tizenéves koromban egyszer eltüntette a kutyámat, akit szintén imádtam, egyszerűen egyik éjszaka fogta és kitette a semmi közepén valahol, hogy megszabaduljon tőle. Azt hittem, amit utána tőlem és a testvéremtől kapott megvetést, észhez térítette, de nem.

A testvérem most, hallva a helyzetet megígérte, hogy gondozza a macskát, de anyámmal ez az ügy akkor sem maradhat ennyiben. Mi lesz, ha egyszer vérre, vagy mondjuk csontvelőre vagy egy vesére lesz szükségem? Vagy bármire, ami sokkal több napi 1 perc macskaetetésnél? Hogy lehet valakinek ilyen anyja? Kihasználja a kiszolgáltatott helyzetemet...