27éves fiam Pesten 120000ft_ból él. Független, albérlete 65000, ebbe35000-rel beszállok. Az Ozorai fesztiválra menne, de nincs rá pénze. Megkért, hogy a fizujából előlegezzek meg 40000-ret, majd 8. -án visszaadja. De akkor augusztusban miből él?

27 éves fiad havi 30 ezret költ egy igénytelen szállásra, tanulni nem tanul, és a munkájában sem adja magát oda rendesen.

Ha én azt hallom, hogy " olyan művészlélek a felnőtt", akkor nekem mindig az jön le, hogy egyszerűen egy lusta, életképtelen emberről van szó akinek büdös a munka. Ha dolgozik is valamit csak azért mert muszáj.

Az ozorai fesztiválról már sokan megírták, hogy egy drogtanya. Én elhiszem ezt ha már sokan mondják, így egy ilyen eseményre nem adnék egy fillért sem. Gond megoldva.

Egy drogos kis kocsog. Te meg még pénzeled. Gratulálok!

A szakmája viszont jól fizet. 2x ennyit keresnek csepelen.

Minek pénzelsz egy felnőtt férfit!?

Más ennyiből két gyereket felnevel, neki meg még támogatás kell... eszem megáll.

1. Keressen lakótársat, kisebb albérletet, stb.

2. Nézzen jobban fizető állás után.

3. Ideje, hogy a bulin kívül más is érdekelje.

Ha úgy akarsz segíteni, hogy hosszú távon jót tegyél, ezt a 35 ezret tedd külön számlára, hogy ha te öreg leszel, legyen mihez nyúlni.

Aztán mondd meg, hogy megszorultál, kell minden fillér. Elzárod a pénzcsapot. Álljon a saját lábán.

Nem kötelező bulira költeni, főleg ha nem telik rá.

Költözzön másik városba, ahol jobban kijön a pénzéből. Nem hiszem, hogy érdemes lenne Budapesten laknia 120 ezres fizuért. Ennyit máshol is megkereshet, sőt ennél többet is. És legalább olcsóbb a megélhetés.

Nem Budapesten 65 ezerért nem egy szobát lehet kivenni, hanem egy egész lakást. Szóval nem kéne ezt erőltetni, és neked sem kéne ebben támogatnod. Inkább oldja meg az életét, ha ez így nem megy, és láthatóan nem megy.

Legyünk őszinték. Az albi kifizetése után marad neki 90.000 ft-ja. Illetve ha a "120.000 ft-ból él" kifejezés nem a nettó fizetésére irányult, hanem a lakhatás levonása után maradó összegre, akkor még több. Senkire és semmire nem kell költenie, ebből mind meg kell élnie. Ha egy szolid 30000 ft-os havi étkezéssel letudja a táplálkozást (nem tudom kell e neki utazási bérlet, vagy kerékpározik, gyalogol, szerződéses járat jön érte), még mindig van 60000 ft-ja. Be kell tudnia osztani. Nem sok, de ennyiből azért már ki lehet gazdálkodni a tisztes megélhetést. Ha csak havi öt-tízezer forintot félretett volna, simán összegyűjti a szükséges mennyiséget. Egyébként meg az ő keresetével nem hiszem hogy 150 eurós belépőjegyet igénylő fesztiválokra kell eljárni.

Az, hogy ő elveri a pénzt, az ő hibája. S mivel függetlenedett tőled, bocsánat, hogy ezt mondom, de nem neked kell megoldani az ő rekreációs irányú problémáját. Hisz itt mégsem egy műtétről beszélünk, amire feltétlenül össze kell kaparni a pénzt. Mondd meg neki, hogy kifizetted a júliusi albérletét, nem tudsz több pénzt adni. Ha a nyakadon él, soha nem fog felnőni. 27 évesen felelősségteljesen kell élnie, nem támaszkodhat "anyucira/apucira". Ha hibázik, tanul belőle. Ha elkölti a pénzét, egy-két hétig a konzerv májas marad és a kenyér, egy kis csapvízzel megspékelve.

Hisz pl. mihez kezdene ezzel a mentalitással, egyszer mondjuk becsúszik egy gyerek?

A magam 30 évével elég kompetensen tudom a véleményem alátámasztani, s nem a "mai fiatalok" sóhajtással szólom le a Y generációt, hisz magam is tagja vagyok.

---

Elmondom a saját történetemet, ha van kedved, olvasd végig:

Anno mikor én felvettem a lakáshitelt, fizettem a törlesztőt (40000 ft) a rezsit (25000-50000 ft), az apehnak a lakásszerzési illetékes (havi 14000 ft), a fundamenta lakáskasszát (21000 ft), a közös költséget (6500 ft), a biztosítást (kötelező lakáshitel esetén, éves 18000 ft). Kerestem 150.000 nettót, akkori párom a rezsibe beszállt 15-20.000 ft-al. Autóval kellett járnom, annak is voltak nagy költségei (üzemanyag, biztosítás, szerviz). Plusz még a főiskolát is elkezdtem mellette költségtérítésesen. Ennél jobb "gazdálkodj okosan-t" nehéz kitalálni. - S mindezek kifizetése után még nem vettem kaját, vagy egy nadrágot. Voltak szűk hónapok, ez tény. Alig volt költhető pénzem, nem is jártam bulizni, néha egy-egy sörre beültem a barátokkal beszélgetni, tisztában voltam vele, hogy addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér. Hogy majd lazíthatok, ha egy adott tétel kifutott a fenti listából.

Mégis túléltem.

Idővel nőtt a bérem, ahogy feljebb kerültem a cégnél (nettó 190-ig, akkor a kifizetések után még mindig kevesebbem maradt meg, mint a fiadnak). Heti 40 óra, + 24 óra ügyelet. A belem kidolgoztam, mert tudtam, hogy megéri. Én is szívesebben lettem volna a haverokkal sörözgetve, de felnőttként saját lábra kellett állnom 26-27 évesen (Középdunántúli megyeszékhelyen). Ha egyszer-kétszer évente becsúszott pár ezer forint, szülinapra, névnapra, eltettem, nem éltem fel.

A pofámról a bőr égett volna le, ha az idős szüleimtől kérek pénzt a lakhatásom kifizetésére, vagy költőpénznek. Nem azzal neveled a gyereket, ha habzsi-dőzsi van, hanem azzal, ha megtanulja a felelősségteljes pénzügyi életet. Ha ez pedig nem megfelelő neki, tanuljon tovább (abban támogathatod, ha gondolod), vagy keressen egy jobban fizető állást. jellemzően a hegesztőket keresik az országban.