Neveletlen a párom gyermeke, mit tegyek?

A problémás gyerek kezelése a szülőnek sem könnyű. De neki legalább ott van a tény, hogy a saját gyereke, tehát mindennek ellenére ugyanúgy tudja szeretni. Ez egy kívülállótól érthetően nem várható el. Kívülálló alatt pedig értem azt, aki nem vérrokona a gyereknek.

Nincs kérdés: menni kell. Magadat teszed tönkre ha maradsz.

Bocsi, hogy ezt mondom, de neked igazából nem a gyerekkel van a bajod, hanem a pároddal. A gyerek pontosan úgy viselkedik, ahogy a szülei "nevelték" és bántak/bánnak vele. Az lenne a csoda, ha a leírtak ellenére semmi gond nem lenne szerencsétlennel.

Értem, hogy egyszerű a gyereket utálni, de gondold végig, hogy kinek a hibájából jutottatok idáig... Ez viszont felvet egy másik kérdést: Te szeretnél gyereket? Ha igen, akkor ilyen apát szeretnél neki? Nem mondom, hogy szakíts holnap és rúgj fel mindent azonnal, csak gondold ezt át.

12: Ha nem tűnt fel, ő lenne normális anyja, csak a gyerek nem hagyja. Miért lenne jó, ha szétmennének? Másik nővel is ilyen lenne a gyerek.

Azért mert valaki elvált, örökre egyedül kell lennie? Soha nem lehet új párja? Inkább örülne a gyereke, hogy apukája foglalkozik vele. Mert nem anyukájával él. Most ezért apukája örökre maradjon egyedül?

Addig nem volt veled gondja a srácnak, amíg nem költöztél oda.

Azóta van.

Vagy addig nem zavart, ahogy viselkedik, nem találkoztatok eleget, hogy ezek kiderüljenek, és most pedig igen.

Nem mindegy.

Másrészt: neked nem tiszted nevelni a gyereket, bármennyire is gonoszul hangzik. De ez akkor is így van. Szólj a párodnak, hogy mi nem tetszik, és ezen változtasson. Ő sem háríthatja rád a nevelést, hiába gondolja úgy, hogy te vagy a "pótanyuka", ha a gyereke nem így áll hozzá.

A kaját egy időben az én gyerekem is túrta meg kritizálta, én meg szépen felállítottam az asztaltól, és mehetett a szobájába. Enni akkor lehet, mikor mi eszünk, vagy csinál valamit magának, de nem ugrálok külön, az anyja vagyok, nem a csicskája.

A hisztire is az a megoldás, hogy kiröhögöd és otthagyod. Addig van cirkusz, amíg van közönség. És neki az is jó, ha kiakadsz.

Az én kölykeim is ezt eljátsszák az apjuk új nőjével: direkt kiakasztják, mert nem bírják a csajt.

Nyugodtan tudatosítsd otthon, hogy nem kell téged a kissrácnak szeretnie, de a tiszteletet megadni egymásnak kötelező. És OK, nem vagy az anyja, és ebből kifolyólag nem vagy köteles úgy tenni: nem kell ellátnod, nem kell mosnod rá, és nem kell pátyolgatnod, ha épp beteg. Oldja meg a gondjait, vagy kérje az apja segítségét.

Amennyiben úgy gondolják, mégis csak jobb lenne, ha egy család lennétek, akkor viselkedjenek is úgy. Vagyis a te szavad is számít, a te kérésed is figyelembe veszik, és nem azt várják, hogy kiszolgáld a két "kant".

Mert jelenleg az a helyzet, hogy !mindkettőnek! addig vagy jó, amíg teszed a dolgod csendben, és körbe ugrálod őket.

Menj el nevelési tanácsadóba, mondd el, mi a helyzet, és kérj tippeket, hogyan kezeld.

Amit én tennék: próbálnék vele beszélgetni, érdeklődnék, mit játszik a gépen, hogy működik a játék, hol tart benne. Ha csak a negatívumot kapja az egész napi ténykedése miatt (bármilyen jogosan), ne számíts együttműködésre. Beszélnék vele arról is, hogy ez a helyzet, amiben éltek, adott, te szeretnéd kihozni belőle a maximumot, hogy mindenki jól érezze magát, de ehhez kell az ő együttműködése is. Kössetek kompromisszumokat, ha ő nem éhes akkor, amikor vacsiztok, toljátok későbbre, vagy hadd egyen külön, nem dől össze a világ. Ha nem tetszik neki a kaja, amit megbeszéltetek, mondd neki, hogy nyugodtan fejezze be az evést, nem kötelező elfogyasztani. Ha nem viszi ki a szennyest, akkor nem mosod ki, ezt közöld vele előre, higgadtan, mosás előtt kérdezd meg, kint van-e minden szennyese, de ne szedd össze utána, és ne iktass be plusz mosást. Van ismerősöm, aki minden gyereke szobájába betett egy szennyestartót, megmutatta, hogy működik a mosógép, és ennyi, ha kell neki tiszta holmi, előbb-utóbb összekapja magát.

Hisztikre, bőgésre nem kell reagálni, ha higgadt maradsz, és látja, hogy nem ér el eredményt, abbahagyja. Esti fürdés, fogmosás: nincs könyörgés, csak annak közlése, hogy koszosan, büdösen nem fekszik be az ágyba, a saját fogaival meg könnyebben boldogul, mint protkóval, nem nektek tesz szívességet, ha ápolja őket.

Reggeli öltözéket készítsétek ki együtt, előző este, nincs könyörgés, pontos indulás van. Ha félmeztelenül megy, az ő baja, másnap már fel fog öltözni.

Ezekhez persze kéne a párod is, met ha ketten kétfelé nevelitek, abból csak anarchia lesz, úgyhogy első körben vele kéne megbeszélned. Nem általánosságokat, hanem ezeket a konkrét dolgokat, egyezzetek meg, és tartsa is be, hogy innentől ez így működik, te jót akarsz a gyereknek. Az sose jó tárgyalási alap, hogy "a te gyereked elviselhetetlenül neveletlen", még akkor se, ha igaz.:-)

Te, szerintem ez, aki itt írogatja a válaszokat, hogy ő is utálná a másik nőt, meg lehetne normális anyja stb, szerintem ő a párod gyereke. Pont úgy hisztériázik, mint egy sebzett lelkű, mérges 11 éves.

Egyébként, főleg fiatalon, de amúgy is, alapszabály, hogy ne kezdj olyannal, akinek gyereke van. Pláne, ha nagyobb. Vagy a gyerek lesz ilyen hisztis kis ganéj, vagy az exfeleség / exférj fog belekavarni mindenbe. Vagy mindkettő. Vannak olyan nagyon ritka és csodálatos esetek, amikor az ex nincs a képben, a gyerek pedig elfogadja és szereti is az új szülőt, de ez tényleg nagyon ritka. Olvastam itt már olyan kérdést is, ahol tizenpár évnyi békés harmónia után jött rá a kamaszlányra a "te nem vagy az igazi anyám" hiszti.

Szóval, akármilyen jó pasi is az apja, a gyerek miatt ne szúrd el az egész életed. Még nagyon fiatal vagy, még bőven van időd olyan férfit találni, akinek nem lóg a nyakán kolonc.

egy bizonyos pontig a szülő új párjának nincs joga beleszólni a gyereknevelésbe.

de onnantól kezdve,hogy te is velük élsz, te mosol, te főzöl rájuk, közös kasszán vagytok stb és komolyan terveztek egymással, onnantól kezdve szerintem érthető,hogyha neked is van beleszólásod a nevelésébe. elvégre többet vagy vele mint a saját anyja. ő biztosan nem fogja nevelni a távolból, max kényezteti arra a pár órára amíg találkoznak.

szóval szerintem jogosak az aggályaid. ha a párod szerint neked ehhez semmi közöd és nem hagy neked beleszólást,akkor én nem értem miért vagy még vele. kínlódjon akkor egyedül a kölykével.

mert az nagyon nem fair,hogy te is megadsz mindent a gyereknek, mégsem mérvadó a véleményed a nevelésével kapcsolatban.