Ti kiköltöznétek úgy külföldre, hogy ti vagytok a szüleitek egyetlen gyermeke?

Én azt gondolom, hogy ez butaság. Az ember szereti a szüleit, de könyörgöm miért kellene még felnőttként is napi rendszereséggel találkozni?

Manapság van már skype, internet, email, telefon, az utazás megoldható, ha jól keresel, akár havonta is hazamehetsz látogatóba. (Kivéve Kanada). Szüleid is biztos örülnének ha tudnák, hogy minden rendben veled, jó állásod van, eltartod magad. Most vagy fiatal menj láss világot, tanulj, ismerkedj, 35-40 évesen már jóval nehezebb külföldre költözni.

Most még simán elmennék.

Ha nem örökre mész, visszajössz addigra, amikorra tényleg szükségük lesz a segítségedre.

Én szintén egyke vagyok, ráadásul anyum egyedül maradt apum halála után. Pont ezért én még 180 km távolságról is aggódom, és igyekszem közelebb költöztetni magamhoz. Ha külföldre költöznék akkor is egy idő után jönne utánam (ez is tervben van).

Ezt pedig nem azért, mert ő erőlteti, benne van a dologban, de én akarom. Ezt azért, mert már most 57 éves, abban a városban ahol él nem a legjobb a közbiztonság, illetve ő gondoskodott rólam, mellettem volt, a minimum hogy segítem őt öreg napjaiban. Szóval én költözök (pontosabban költözünk párommal) de egy idő után jön anyum is. Lehet egy telekre, egy másik házba, vagy pár km-rel messzebb egy kis lakásba... attól függ milyen lesz az anyagi helyzetünk, egészségi állapota, akkor hogyan gondoljuk jobbnak a dolgot.

Több ilyen embert ismerek akik egykék és külföldön vannak. Sőt! olyan is akinek van testvére és mind a ketten kint vannak. Személy szerint ha nem lenne testvérem akkor is külföldön lennék.

Szerintem ezzel nem gyengülne meg a kapcsolatod a szüleiddel, hiszen ugyanúgy szerethetitek egymást. Ha európában leszel akkor még többször haza is tudsz utazni. például ha te sopronban lennél a szüleid meg debrecenben akkor se biztos hogy gyakrabban látnád őket mintha belgiumban lennél.