Egyes anyukák miért nem bírnak ki egy kis időt se a gyerekük nélkül?

Anyuka vagyok én is, három gyerekkel. Színházba nem vinném őket (kicsik) mert ha eljutok, akkor én is élvezni szeretném a darabot és szeretném hogy más is élvezhesse, ha már kifizette a jegyet. Őket elvinném gyerek-darabra, ami interaktív és tényleg nekik szól. Esküvőre minket úgy hívtak meg, hogy szeretnénk e hozni a gyerekeket vagy sem, mert úgy számolnak, rugalmasak, mi azt választottuk, hogy vinnénk, és a többi rokon is, a gyerekek 10 ig maradtak, aztán hazavittük őket nagyinak, így élményük is volt, és mi is szórakoztunk aztán. Temetésre más választásom nem volt, menni kellett, nem volt aki ügyelt volna rájuk, de én a gyerkőcökkel messze álltam, ahogy egyik is nyafogni kezdett, mentünk sétálni, senkit sem zavartunk. Szalagavatón nem voltunk gyerekkel, csak mint diák, voltam, és ott volt az egyik osztálytárs kistestvére, mindenki imádta, nem volt vele gond.

Az, hogy a gyerek ott van egy családi ünnepen, nem is lenne gond, ha tud viselkedni. A probléma ott kezdődik, ha a szülő elviszi, majd szabadjára engedi, és a gyerek tör-zúz... még én is ezt mondom, pedig hát nem vagyok gyerekellenes. Azt meg a szülőnek kell tudni, mit bír a gyereke.

Azt hiszik hogy szültek egy porontyot minden megtehetnek, az ilyen anyukákra rá kell szólni, csak az segít.

26F

Azért a sérült gyerekeket kivenném a témából. Őket alapvetően nem sok pozitív élmény éri, esetükben a környezettől várnék megértést, hiszen nem "jólneveltség" kérdése a viselkedésük, ha szellemileg sérültek.

A felsorolt helyekre én sem vinnék gyereket, kivéve, ha olyan kapcsolatban vagyunk a meghívóval, hogy rákérdezhetek és nem udvariasságból fog válaszolni.

Egy nagyobb létszámú "rendezvényre" vittük, a szüleim túracsapatához csatlakoztunk be pár napra. Ott túrázás vagy este piálás volt, nyugdíjas korosztály.

Nem zavarta őket, sőt, mindig valaki más kezében találtuk meg. Nekik kifejezetten tetszett, hogy az akkor két éves gyerek rohangál, "piszkálja őket". Ha kellett, akkor kedvesen, de rászóltak (pl. borospoharat akart lelopni az asztalról).

Itt mi fogtuk vissza magunkat, piálásba nem igazán szálltunk be, vagy egyszerre csak egyikünk, a másik felügyelte a gyereket.

De ez más helyzet, nem ceremónia jellegű, hanem baráti lazítás. A férfiak eleve hangosak voltak, a gyerek hangját simán elnyomták, de nem is zavarta őket, ha hangoskodott, emiatt mi sem szóltunk rá.

Ezt én sem értem, és lehet mondani, hogy azért, mert nincs gyerekem, de engem hihetetlenül idegesít a jelenség.

Én is nyughatatlan gyerek voltam, a nagymamám elvitt kb. hároméves koromban egy misére (vallásos a családom), ahol a szertartás első 10 percében a szőnyegen "szórakoztattam" az egybegyűlt híveket tornászmutatványokkal, aztán gyorsan haza is vitt. Legközelebb csak 5-6 éves koromban vittek ilyen helyre, amikor már képes voltam nyugodtan ellenni csendben, de olyankor is volt náluk színező vagy könyv (igen, tudtam olvasni, még mielőtt valaki rákérdez :D ).

Ellentétben ezzel az öcsém gyakorlatilag végigaludta a gyerekkorát, őt hurcolták is mindenhová, mert ha letették az egyik sarokba, akkor fél óra múlva még ott volt, és valami kaviccsal, vagy hasonló kaliberű dologgal játszott. Szóval ez gyerekfüggő is, de egy szülő szerintem ismerhetné annyira a saját gyerekét, hogy tudja, nyugton tud-e maradni, ha unatkozik, vagy sem. Anyukáméknak eszükbe se jutott volna engem templomba vinni, pedig ők is vallásosak, de tudták, hogy zavarni fogom a szertartást, ha elunom magam.

Itt mindenképpen a szülő a hibás, hiába a gyerek az, akinek a közelében büntetés tartózkodni.

Eleve egy szülőnek azért tudnia kéne, hogy a gyereke mit és mennyi időt képes csendben végigülni, hiszti és hangoskodás nélkül. A felsorolt események meg mind olyanok, amikre egyáltalán nem való kisgyerek.

Lehet, hogy kegyetlenség ilyet mondani, de ugyanez vonatkozik a fogyatékkal élő gyerekekre is. A színészek sem azért próbálnak hónapokon át, hogy aztán az előadás estéjén egy fogyatékos gyerek végigordítsa az egészet. Ráadásul egy fogyatékkal élő gyerek eléggé kiszámíthatatlan néha.

Ismerősömék sem jöttek el diplomaosztóra, és meg is mondták, hogy azért, mert sajnos nem tudták a gyerekfelügyeletet megoldani, azt meg nem akarták, hogy az egész műsor alatt azt kelljen hallgatni, ahogy a gyerek torkaszakadtából üvölt.

Én moziban éltem át ezt a jelenséget. Akciófilm. Okos anyukák meg elhozták az 1-2 hónapos gyereküket, akik a film első felét végigbömbölték. Szünetben meg pár ember nekiállt veszekedni velük, hogy nem azért fizették ki a drága mozijegyet, hogy gyerekvisítást hallgassanak. Volt ám veszekedés, majd a végén megjelent a mozi igazgatója is, aki szépen megkérte azt a 2 anyukát, hogy vigyék haza a gyereküket, ne zavarják a többi vendék szórakozását, meg egy akciófilmre amúgy sem való egy pár hónapos gyerek. Mind a ketten sértődötten hazamentek.

Sajnos vannak olyan anyukák, akik direkt elhozzák a hangos gyereküket csak azért, mert nem bírják elfogadni, hogy valahol, valamikor nem az ő gyerekük körül forog a világ. Mert lehet, hogy ők már megszokták a visítást, és képesek valamennyire ignorálni, de nem értik meg, hogy ez másokat miért zavar.