Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szemét vagyok azért, mert így...

Szemét vagyok azért, mert így érzek?

Figyelt kérdés

Kicsit hosszú lesz, elég bonyolult a sztori, ki kell írnom magamból, mert kezdek beleőrülni és kivagyok idegileg teljesen.

35 éves vagyok. Szép gyerekkorom volt, egy nagy házban nőttem fel két tesómmal és a nevelőapámmal, meg anyámmal. Nevelőapám 3 éves koromban vette el anyut. Édesapám, egy alkoholista tróger volt. Azt hittem fiatalon, hogy anyuék kapcsolata maga a tökély. De felnőtt fejjel rá kellett döbbennem, hogy anyám csak azért ment hozzá nevelőapámhoz, mert menekült az apám elől és mert volt pénze. Ez a nagy jólét működött is, a rendszerváltásig, mikor is bebukott a vállalkozásunk, és onnantól lejtő. Ezt persze, mi akkor még nem éreztük, hiszen okos szüleim, még több adósságba verték magukat, hogy tartsák a megszokott életszínvonalat... Ez olyan magasságokba emelkedett, hogy gyakorlatilag a 2001-re, már semmilyen számla nem volt fizetve, hitel hegyek, el is buktuk a házat. Addig burokban éltünk, amiért nagyon haragszom anyura, mert elkényeztetett minket. A 20-as éveim, és azóta is az életem, már csak az állandó stresszről szól. Anyu belebetegedett a helyzetbe, gyógyszerfüggő lett, nevelőapám pedig szintén alkoholista.

Én is hibás vagyok, mert nem ismertem fel, hogy baj van, és 21 éves koromig, nem is dolgoztam. Később már igen, de azt sem vettem túl komolyan 25 éves koromig. Tudom, ezt elszúrtam, de úgy érzem, volt kitől példát vennem. Azóta viszont hajtok, mint egy állat és arról szól az életem, hogy őket segítem, mert nem tudnak megállni a saját lábukon. Esélyem sincs normális életre, mert ők mindig visszarántanak. Bármit tervezek, valahogy mindig épp akkor rakják ki őket egy albérletből, és én is elúszok emiatt.

Anyunál azóta sclerosis multiplexet diagnosztizáltak, ez tavaly volt. Gyűlölöm magam, mert bűntudatom van amiatt, hogy ennyire haragszom anyura, pedig belehalnék, ha elveszíteném. De egyszerűen nem bírom. Nálunk minden fordítva működik, nem nehéz időszakok vannak, az egész életünk nehéz időszak. Jó időszakok vannak, amikor pár hónapig nem történik semmi baj.

Ott a bátyám, aki nagyon rafináltan, nem törődöm módon szállt ki a családi életünkből, pedig ő kapta legtöbbet, és most sz*rik az egészbe. Én egy rohadt fogorvosra nem tudok félrerakni apránként sem pénzt, mert mindig ki kell fizetnem anyuékra, pedig nagyon kéne már. Nincs párkapcsolatom, de így esélyem sincs rá, szóval nem is erőltetem, ha pedig ezt próbálom elmagyarázni anyunak, azzal el van intézve, hogy ő, megérti. Nem. Nem érzi a súlyát, hogy nincs se jelenem, se jövőm. Vegetálok, már odáig jutottam, hogy nem érdekel mi jön még. Elfáradtam. Nincs motiváció, csak egy kongó ürességet érzek.

Egy utolsó mocsadéknak érzem magam.


2016. júl. 16. 14:47
1 2 3
 21/24 A kérdező kommentje:

tegnap 06:29


Tehát a beteg anyámtól, el kellene fordulnom? Milyen ember lennék akkor? Tegyük fel, úgy döntök, hogy elfordulok tőlük és nem segítem őket. Anyu még inkább depresszióba esik, az egészsége rohamosan elkezd romlani, feladja, meghal. Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy cserben hagytam.

2016. júl. 18. 08:13
 22/24 A kérdező kommentje:

tegnap 01:15


De igen, dolgoznak. Anyu kap 27 ezer forint rokkantsági nyugdíjat, de a közgyógyot elvették tőle, mert még tud járni... 4 órában takarít, de már azt is nagyon nehezen bírja fizikailag.

Nevelőapám meg biztonsági őrködik, de a 110 ezer forint anyu 27 ezre, meg az a 34 ezer amit a takarítással keres, az albérlet, meg a rezsi... Nevelőapám diplomás, folyékonyan beszél olaszul, oroszul nem adják el, és lexikális tudással egy ilyen szakmába készerült, mert 62 évesen nem kell a kutyának sem. Szép nem? Neki a ház volt az életműve. Az a ház, most 100 milliót ér...

Miután elbuktuk, rá egy évre a kötélről vágtuk le őt, még épp időben... Anyu is túl van egy levél frontinos mutatványon. Ezek után merjem magukra hagyni őket?

2016. júl. 18. 08:20
 23/24 anonim ***** válasza:
Persze, maradj velük, de akkor nem kell siránkozni, hogy s jelened, se jövőd: te eldöntötted, hogy erre áldozod az életedet, mert különben furdalna a lelkiismeret. Két emberre, akik inkább meghalnak, csak ne kelljen szembesülni a problémákkal, amiket maguknak okoztak. Gondolom, mindkettő kellően önző ahhoz, hogy elnézze, hogy miattuk mész tönkre, és küldenek pl. külföldre dolgozni, hogy összeszedd magad, hanem maguk mellett tartanak. Őket vajon nem fúrja a lelkiismeretük miattad?
2016. júl. 18. 10:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 anonim ***** válasza:

Én okoskodom? Ahelyett hogy ide jársz tanulj egy nyelvet vagy képezd magad. Ezzel nem jutsz előrébb.


"

Vízpartot nem láttam 4 éve, akkor is egy hétvégére jutottam le a Balatonra." Erről ki tehet? Te.


Ne mást hibáztass azért mert xar az életed. ne nyafogj hanem tegyél azért hogy jobb legyen.


Voltam rengeteg étteremben Budaapesten és egy alkesz pincér sem szolgált ki. Naponta/kétnaponta egyszer-kétszer elmegyek étterembe és ilyen problémám nem volt. A Mekit azért hoztam fle, hogy még ott sem volt hasonló eset.

2016. júl. 18. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!