Szemét vagyok azért, mert így érzek?
Kicsit hosszú lesz, elég bonyolult a sztori, ki kell írnom magamból, mert kezdek beleőrülni és kivagyok idegileg teljesen.
35 éves vagyok. Szép gyerekkorom volt, egy nagy házban nőttem fel két tesómmal és a nevelőapámmal, meg anyámmal. Nevelőapám 3 éves koromban vette el anyut. Édesapám, egy alkoholista tróger volt. Azt hittem fiatalon, hogy anyuék kapcsolata maga a tökély. De felnőtt fejjel rá kellett döbbennem, hogy anyám csak azért ment hozzá nevelőapámhoz, mert menekült az apám elől és mert volt pénze. Ez a nagy jólét működött is, a rendszerváltásig, mikor is bebukott a vállalkozásunk, és onnantól lejtő. Ezt persze, mi akkor még nem éreztük, hiszen okos szüleim, még több adósságba verték magukat, hogy tartsák a megszokott életszínvonalat... Ez olyan magasságokba emelkedett, hogy gyakorlatilag a 2001-re, már semmilyen számla nem volt fizetve, hitel hegyek, el is buktuk a házat. Addig burokban éltünk, amiért nagyon haragszom anyura, mert elkényeztetett minket. A 20-as éveim, és azóta is az életem, már csak az állandó stresszről szól. Anyu belebetegedett a helyzetbe, gyógyszerfüggő lett, nevelőapám pedig szintén alkoholista.
Én is hibás vagyok, mert nem ismertem fel, hogy baj van, és 21 éves koromig, nem is dolgoztam. Később már igen, de azt sem vettem túl komolyan 25 éves koromig. Tudom, ezt elszúrtam, de úgy érzem, volt kitől példát vennem. Azóta viszont hajtok, mint egy állat és arról szól az életem, hogy őket segítem, mert nem tudnak megállni a saját lábukon. Esélyem sincs normális életre, mert ők mindig visszarántanak. Bármit tervezek, valahogy mindig épp akkor rakják ki őket egy albérletből, és én is elúszok emiatt.
Anyunál azóta sclerosis multiplexet diagnosztizáltak, ez tavaly volt. Gyűlölöm magam, mert bűntudatom van amiatt, hogy ennyire haragszom anyura, pedig belehalnék, ha elveszíteném. De egyszerűen nem bírom. Nálunk minden fordítva működik, nem nehéz időszakok vannak, az egész életünk nehéz időszak. Jó időszakok vannak, amikor pár hónapig nem történik semmi baj.
Ott a bátyám, aki nagyon rafináltan, nem törődöm módon szállt ki a családi életünkből, pedig ő kapta legtöbbet, és most sz*rik az egészbe. Én egy rohadt fogorvosra nem tudok félrerakni apránként sem pénzt, mert mindig ki kell fizetnem anyuékra, pedig nagyon kéne már. Nincs párkapcsolatom, de így esélyem sincs rá, szóval nem is erőltetem, ha pedig ezt próbálom elmagyarázni anyunak, azzal el van intézve, hogy ő, megérti. Nem. Nem érzi a súlyát, hogy nincs se jelenem, se jövőm. Vegetálok, már odáig jutottam, hogy nem érdekel mi jön még. Elfáradtam. Nincs motiváció, csak egy kongó ürességet érzek.
Egy utolsó mocsadéknak érzem magam.
ma 16:41
Azért, mert gond nélkül elfordult anyutól, a betegsége ellenére is. Ez a normális? Simán végignézni és leszarni az anyja szenvedését? Én is haragszom rá, de akkor is az anyám.
Mellesleg már simán megtehetné, hogy segít, több éve külföldön él és rohadt jól keres, de most is lesz*rja, csak én meg öcsém nem.
ma 16:41
Ha én a bátyám helyében lennék, már rég kivittem volna anyut, mert az ottani orvosok legalább foglalkoznának vele, főleg, hogy tudom, belefér a büdzsébe bőven...
Itthon elhajtották a kórházakból.
ma 16:34
Ja, és megint megkérdezem. Mikor? Miből??? Vendéglátás mellett, örülök, ha két szabadnapom egymást követi... Vízpartot nem láttam 4 éve, akkor is egy hétvégére jutottam le a Balatonra... Könnyen okoskodik, akik nem ebbe él.
válasza:Pedig saját magaddal kellene törődnöd. Hidd el, nagyon gyorsan telnek az évek, és szélmalom harcot vívsz.
Mindig kihúzod őket a bajból, ezért lehet, nem is tesznek semmit, hogy jobb legyen.
Nagyon sok idős embert ismerek, akik kevés nyugdíjból élnek, de nem támaszkodnának a gyerekeikre. Anyukádnak is kell, hogy legyen jövedelme, ha más nem, rokkantsági ellátás, ami ha nem is sok,de beosztással talán nem szorulna a Te támogatásodra. Nevelőapád alkoholizmusát pedig kár finanszíroznod.
Ne engedd, hogy elvegyék a jelened, jövődet, mert ők élhetetlenek. Még azok lesznek, ha így haladnak, 10-20-30- évig. Veled mi lesz? Addig szívják a véredet? MOST mondj nemet mindenre, éld a saját életedet, addig amíg még van.
válasza:Oké, akkor én vagyok vagy más a hibás azért amiért nincs semmi ötleted 10 év alatt. Se vállalkozási, se tanulási, se továbbképzési. Csak kifogásokat keresel. Nem tudom hol laksz mellesleg, de járok étterembe és sehol nincsenek alkeszok vagy drogos alkalmazottak. Még egy Mekiben sem engednék ezt meg. Ez mind csak hifogás.
Valld be magadnak hogy nem tudsz mit kezdeni az életeddel.
válasza: válasza:tegnapelőtt 18:51
Úristen... Te inkább ne válaszolj. Mekiben? Na itt el is vágtad magad, hogy összehasonlítod a kettőt. Ne a Hotelek éttermeiből indulj ki, hanem az átlagból. Ismerek pár szakácsot, elég sokfélével dolgoztam együtt... Nem, nem az öreg harcsabajuszos dagi figurákra gondolok. Ennél kicsit árnyaltabb a dolog. Menj próbáld ki bent a belvárosban (Pesten) milyenek a konyhák... Utána beszélgethetünk. Addig felesleges, mert egyszerűen nem érted a lényeget.
14 órás munkanapok, amiből 4 óra hivatalos, ha nem dolgozol, nem fizetik ki, nincs fizetett szabadnap. Ha egy hétig nem megyek, elúszok... Betegállomány? Felejtsd el! Nem ugatnak érte, nem rúgnak ki, csak nem fizetnek... Megkérdem megint ennek fényében. Mikor menjek el tanulni b*szki, amikor reggeltől késő estig dolgozom? Itt nem létezik olyan opció, hogy:
"Srácok. Bocs, de kedden és csütörtökön nem tudok menni, mert suliba járok."
Tényleg azt hiszed, hogy a kollégáim alkalmazkodni fognak ehhez, amikor így is össze-vissza írják a beosztást, sokszor szabadnapon is jön a hívás, hogy be kéne jönni? Miről beszélsz? Ha én nem megyek be dolgozni, egy szabadnapost kell behívni helyettem. Szerinted például egy családos embernél milyen ez, amikor 4 hosszú nap után még behívják egy ötödikre miattam. Ez konfliktusokat szül, a brigádok gyilkolják egymást etc.
Nem mondom, hogy a te hibád, de ne gyere nekem ezzel a maszlaggal, hogy csak kifogás. Ez a véres valóság ember...
Egyébként meg tanulok németül, de csak szavakat, napi 10 új szóhoz van agyam, de így sokszor kimarad, mert annyira lestresszel az egész napos úszás bent, hogy örülök, ha éjjel bedőlök az ágyba és még el tudom dönteni, hogy fiú vagyok-e, vagy lány... Szeretnék egyszer kijutni Ausztriába, vagy Németországba, de az még nagyon messze van és jelenleg nem érzem úgy, hogy ilyen körülmények mellett lesz elég pénzem, hogy elinduljak.
tegnapelőtt 18:14
Igen tudom, de nincs szívem elfordulni a beteg anyámtól. :( Ha én is otthagyom, feladja. Sajnos már szerintem így is csak pár éve van és rohadtul nem készültem fel arra, hogy meghal, vagy, hogy mi lesz utána. Ha elhagyom és meghal, azt sosem tudnám magamnak megbocsátani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!