Akiket gyerekként bántalmaztak, azoknak felnőttkorukban jó a kapcsolatuk a szüleikkel?

Én személy szerint amikor 18 évesen végre elmentem az agresszív alkoholista anyámtól, többé nem látogattam meg. Elég verést, fájdalmat, bánatot kaptam, nem akartam a felnőtt életemben is részt venni a dolgaiban.

3 éve meghalt. A temetésére sem mentem el.

Első. A kettő között az a különbség, hogy téged ok nélkül vertek otthon. (Vagy elnézhető dolgokért, mert ugye az alkohol gátlástalanná teszi az embert). Mindenesetre sajnálom azt, hogy egy ilyen helyre kellett születned. :(

Remélem, azóta helyre sikerült rázódnod valamennyire.

Én is kaptam itthon, ha igazán megérdemeltem, és nem nagyot. Az eredménye az lett, hogy egy tiszteletteljes, kötelességtudó, és segítőkész felnőtt lettem.

A hozzám hasonló korú fiatalok, akiket ejnye-bejnyével próbáltak/próbálnak nevelni, pedig senkit nem tisztelnek.

Nem hogy önszántukból nem segítenek, gyakran még a kötelességeiknek se tesznek eleget.

Én azt gondolom hogy nevelő célzattal sem lehet akármiért pofonokat osztogatni, ellenben ha veszélyes dolgot csinál a gyerek, vagy úgy viselkedik a szüleivel,akkor igen is hogy egy egy tasli belefér.

Az alkoholistákat meg a kissé borult elméjűeket ne vegyük ide, ott nincs ok, csak máson való feszültséglevezetés, ami életen át nyomot hagy.

Az 5 ujjamon meg tudom számolni hogy hányszor ütöttek meg és semelyik se volt ok nélkül. Csírájában lettek elfojtva rossz magatartások illetve egy csomó veszélytől "megvédett".

Nem hiszem hogy akit bántalmaztak a szülei azok túl jó kapcsolatba lennének velük, talán 1-2 kivétellel, de ott se tűnik el a nyomtalanul a kapcsolatukba a dolog.

En gyulolom a bantalmazo anyamat. Egyelore nem tudok tullepni azon az igazsagtalansagon, ahogy bant velem szuletesemtol fogva. Szorongasos betegseg alakult ki nalam miatta, miert kellene halasnak lennem tehat annak az idiota dognek?

23N