Csak szerintem baj, hogy ennyire berögzült a társadalom gondolkodásába, hogy a felnőttek tapasztaltabbak?

Azt vettem észre, hogy ha hallanak az emberek egy gyerek-szülő konfliktusról, akkor mindenkinek az első ítélete az, hogy biztosan a szülőnek van igaza és a tapasztalatlan gyerek ezt nem látja át. Egyik kérdésem hogy jól látom-e ezt, másik pedig, hogy ez nem káros? Egyes szülők olyan apró dolgokban beleszólnak a gyerek életébe, hogy milyen ruhába menjen utcára (most nem a tanga-melltartó párosra gondolok, csak egy az átlagosnál mondjuk vagányabb ruhára) vagy hogy rakjon rendet, de nem jó egy óra múlva, hanem most. Vagy nagyobb dolgokban, például, hogy rossz a gyerek barátnőjének a bőrszíne, kora, súlya. Hazavisz a fiú egy fekete lányt (vagy a lány egy fekete fiút) és a szülők megkreálják a családban történt minden eddiginél nagyobb drámát. Nem durva, hogy a család legnagyobb problémája egy teljesen felesleges hülyeség a szülők miatt? Miért vagyunk az ilyen szülőkkel szemben is elfogultak a gyerekkel szemben?

És mondjuk egy mégkomolyabb dolgot előhozva. A gyerek meleg és nem meri bevallani, sokszor teljesen jogosan. Vagy ha be is vallja elhordják mindennek. Tehát a szülők pont az ellenkezőjét csinálják, mint ami a feladatuk lenne, rosszat tesznek a gyereknek. A gyerek meg örülhet, ha sikerül megadnia a szülőknek a felvilágosítást a melegségről, amit szerintem fordítva kéne. Akkor mégis mik a szülők, ha őket kell nevelni és nem ők nevelnek?