Apám lassan meghal az alkohol miatt. Segitseget nem fogad el, hogy emésszem ezt meg?

Sajnos nem tudsz tenni semmit. Nekem anyám dettó ugyanez. Hiába viszem el hozzá az egyetlen unokát,semmi sem változik.

Nem tehetsz mást,nyugodj bele.

Én is sokat kínlódtam lelkileg,mire rájöttem.

1. Aki alkoholista, az nem ismeri be, ezért nem lehet semmit tenni vele.

2. Aki alkohlista, az nem változik meg sem egy szerelemtöl, sem egy gyerektöl/unokától.

3. Egy felnött(?) nönek meg fel kellene fogni, hogy aki alkoholista, azon nem lehet változtatni és idövel belehal ebbe.

Nagyon sajnálom, de ameddig ő nem határozza el hogy változni fog, addig úgy sem fog akárhogyan könyörögtök, meg zsaroljátok, nem fog megváltozni!

Sajnos ismerem én az ilyet, nekem az idősebbik lány tesóm csinálta ugyanezt, a gyerekét hátrahagyta szinte, és hiába mondtuk neki hogy változzon, nem változott. A férje hülyére dolgozta magát, mindenféle munkát bevállalt hogy egyről a kettőre lépjenek, de a drága tesóm tett érte hogy ne tudjanak lépni. Ami pénzt kapott haza a férjétől mert a férje csak 2 hetente járt haza azt bizony a kocsmába költötte el amikor a gyerek óvodába volt, meg nem egyszer hívtak fel engem vagy a szüleimet hogy menjünk el a gyerekért mert a nővérem részegen ment be érte és nem akarták kiadni neki a gyerekét, sőt olyat is hallottam hogy az óvodába bemászott és az udvaron aludt, a rendőrök kísérték ki onnan, és persze a dohányzás is közre játszott nála. Én tesóm 35 évesen csinálta ezt és előtte fiatal korában is, de akkor szerencsére még nem volt veszélyes a helyzet. Csak ugye a férjétől megtudtam hogy rengeteg olyan dolgot művelt amit eltitkoltak előlünk persze. A nővéremet szerencsére rátudtuk venni arra hogy kérjen orvosi segítséget, még szanatóriumba is bevonult önként egy hónapra, de aztán amikor kikerült onnan 2 hétig lelkes volt, csak dohányozni dohányzott, de mondták is neki hogy arról később szokjon le, mert egyszerre sok lesz az. De aztán amikor kezdtünk megbízni benne egyszer éjszaka kellős közepén kaptam a telefont hogy alkohol mérgezéssel vitték kórházba. Akkor már utána a pszichiátrián kötött ki hogy hassanak rá, de nem sikerült hosszú távon.

Ez idő alatt én is megszültem a kislányomat, és nagyban az esküvőnkre készültünk hogy ha a kislány már nagyobb lesz akkor összeházasodunk, meg rendbe hoztuk a férjem szülői házát ahol anyósommal meg a férjem húgával éltünk együtt, mert nagy a ház, eladni azért a pénzért hogy két kisebb házat kapjunk nem bírtuk, panel lakást a férjem nem akarta semmi áron, így a nagy házból csináltunk két külön lakrészt. A nővérem amikor a férje kidobta, akkor mi befogadtuk mert a férjem nagymamájának is volt egy külön kis háza szoba konyha fürdőszoba, ott lakott a nővérem 1 hónapig, aztán a férjem kidobta, jogosan persze.

Az én nővéremet is tönkre vágta az alkohol, főleg hogy mellette gyógyszert is szedett elég nagy máj elégtelenséget állapítottak meg nála, és egy kisebb tüdőgyulladás miatt kórházba került persze totál részegen, meg akkor már adósságot halmozott fel, a férje elvált tőle, a gyerekét bírósági úton az apjára bízták, a nővéremtől átmenetileg a láthatást is eltiltották csak a gyerek apja jelenlétében láthatta őt. Ezekkel persze a családomat jól le is járatta mert sokan nagyon csúnyán néztek ránk miatta, a férjem is jól lejáratta már ami majdnem az állásába került. A nővéremnek megállapították hogy közel 40 éves létére életveszélyes állapotba kerülhet rövid időn belül, mivel vele sok probléma volt mert ő csinálta a balhét elég rendesen így rendőrségi ügyet is csinált magának meg már bíróságra kellett járnia, és már kötelezően bevitték egy olyan kórházba inkább intézménybe ahol állandó felügyelet alatt tartják és nem távozhat onnan egyáltalán.