Utálom az anyámat. Mit tegyek? És hogy mondjam el a barátnőmnek?
Annyira rosszul érzem magam hogy utálom a saját anyámat, mert tudom hogy ő szült meg, és "nevelt fel", de nem tudok mit tenni, egy csepp anyai ösztön nincs benne.
Kiskoromban is csak az ütéseket kaptam tőle, az ordibálásokra és a veszekedésekre emlékszek, és hogy sosem foglalkozott velem.
Mindig is apás gyerek voltam, engem szinte az apukám nevelt föl(már amennyire tudott, mert rengeteget dolgozik).Sokszor jött haza apa munka után este arra hogy sírva ugrottam a nyakába hogy vigyen el innen bárhová, mert nem akarok ezzel a nővel egy házban lenni. Vagy amikor hétvégente én meg apa elmentünk a mamámhoz és nála töltöttük az egész szombatot apa testvéreivel is én meg imádtam mert olyan felnőttek között voltam akik szeretnek és gondoskodnak rólam.Aztán este féltem hazamenni mert órákig hallgattam ahogy anyám kiabál apával hogy "minek cipelte el a gyereket, jobb neki otthon mint apa idióta rokonságával" aztána mikor mérges kisgyerekként ellenkeztem hogy dehát én szeretem őket kaptam egy pár pofont.
De ezen kívül nem utáltam teljesen, mert tudott normális ember módjára is viselkedni, igazából megdöbbentően sokszor viselkedik normális anya módjára. Van hogy napokog teljesen normális tud/tudott lenni.
Aztán ahogy nőtten fel, óvodásból általános, általánosból gimi, a helyzet egyre bonyolódott.
Mivel már nagyobb lettem így nem nagyon tudott beleszólni a dolgaiba, de nem is nagyon érdeklem.Nincs munkája már mióta megszülettem, de nem is keres magának, egész nap a gép előtt ül, néha kimos, még ritkábban főz is, aztán ha én beteg vagyok elviszi a húgomat iskolába helyettem.Viszont ilyenkor napokig hallgatjuk hogy ő "mennyit dolgozik" és "hogy mennyire elfáradt".Bezzeg ha én vagy apa főzünk, mosogatunk, mosunk, gyomlálunk a kertben, az szerinte teljesen természetes.
Egyszer tettem már fel kérdést is róla itt gyakorin, arról, hogy meztelenül szokott itthon mászkálni, és nem érdekli hogy minket ez nagyon zavar.
Apa szegény 3 műszakban dolgozik, és így keres rendesen, úgy élünk mint egy átlagos család, ahhoz képest hogy egyedül tart el 3 ember, plusz magát.De ennek az az ára, hogy keveset látjuk.
Keveset szoktam anyával beszélni, de 2 véglet van.Vagy nagyon jól el tudunk beszélni, és akkor azt hiszem hogy tényleg van remény, van hogy napokig teljesen normális, vagy a másik véglet pedig hogy ordibál.De nagyon durván.Sokszor minden létező sértést rámmond dagadéktól kezdve(170 centi és 57 kiló vagyok, nem vagyok kövér de mostanában kicsit kövérebb lett az arcom, combom, hasam és ez kicsit elbizonytalanított, ő meg jól kihasználja ezt) olyan szavakig amiket a moderátorok kicsillagozva sem engedtek hogy leírjam:D.
Pedig nem tudom mi baja van.Ha apa nincs itt akkor olyan mintha én lennék az anya, ez néha már nagyon röhejes, egy gyereknél is rosszabb tud lenni.Itthon dolgozom, viszem-hozom a tesómat iskolából, segítek a házijában, tartom a 4,75-ös átlagot pedig az én iskolában ez nem könnyű, nem iszok alkoholt, nem cigizeg/drogozok és még fiúm se volt. Egy rossz szava nem lehet rám.Van,hogy egyszerűen csak nem tud milyen sértést mondani, és egyszerűen ledagattoz.
Van hogy minden ok nélkül bekattan, és elkezd ordibálni, mindenért minket hibáztat, hogy apa hibája hogy ilyen rossz élete van, mert nem keres neki állást(!), meg a miénk, mert én meg a tesóm csak a terhére vagyunk, ha még egyszer tehetné egy gyereket se szülne.És ezt minden héten elmondja.
Engem már nem mer megütni mert tudja hogy erősebb vagyok, de sokszor próbált kezet emelni a húgomra olyan apróságok miatt mint hogy kiöntött véletlenül valamit.Vagy csak mert kimondta a véleményét arról hogy nem normális az anyám.Ilyenkor mindig megakadályozom hogy bántsa őt, hiszen még csak 9 éves, nem tudja magát megvédeni.De az az igazság hogy anyám elég nagydarab, és lehet hogy nagyobb vagyok meg néha erősebb is, de simán meg tudna verni ha nagyon akarna.
Apát sokszor direkt provokálja.Nagyon nagy önfegyelme van, órákig képes hallgatni anyám ostobaságait, amit azzal a bicskanyitogató stílusával előad, amitől én már 10 perc után rosszul vagyok.De amikor apa halott anyukájával viccekődik(akit annyira szerettem, akihez annyiszor jártunk régen apával gyerekkoromban) akor apa se bírja tovább.Nem szokta megütni, sose bántana nőket, nagyon rendes és tisztességes ember. A legdurvább amit ilyenkor tett, hogy erősebben megszorította a felkarját, anyámnak meg érzékeny bőre van és belilult-zöldült.Aztán napokig büszkén mutogatta hogy fel fogja apát jelenteni testi bántalmazás miatt ha nem csinálja azt amit ő akar és magát sajnáltatta.Amitől egyenesen rosszul vagyok!! Mit képzel?? Azok után amiket akkor mondott apának én már 10 perc után nekiugrottam volna ha nem lenne az anyám.
De apa nem tud elválni tőle, mert anyámnak van egy nagyon rossz tulajdonsága.Borzalmasan jó színész. Az ilyen bekattant pillanatait, a részeg oldalát csak mi láttuk idáig, idegenek előtt nagyon jól meg tudja játszani a normális anyukát.Azzal fenyegeti apát hogyha elválnak, előadja a szegény anyukát a bírónak és viszi a húgomat is, és mivel se munkája, se pénze, etetni se fogja, de nem is érdekli. Persze ezt gondolom nem tehetné meg.
De apa azért se akar válást, mert az a húgomat is megviselné. Hiába, a húgom nagyon naiv és anya sokszor elcsavarja a fejét ahogy a gyerekeknek könnyen el lehet, mert tudja hogy jól jön neki ha a húgom támogatja.A húgom pedig sokszor elhisz neki mindent, és hiába nem szereti a legtöbb alkalommal, mégis van, hogy melléáll, ami elég aggasztó.
A kérdés másik fele pedig arra vonatkozik, hogy itt az osztályban mindenkinek mesés anyukája van.A legjobb barátnőmnek egyszerűen imádom az anyukáját, ő is szeret engem, többet törődik vekem mint a sajátom.Viszont a barátnőm meg akarja ismerni az én anyukábat, és lassan itt az ideje hogy bemutassam őket egymásnak, nem halogathatom tovább. Viszont van egy kis baj...nem tud róla, hogy anya ilyen.
Nem tudom, lehet pont anyám miatt de sosem tudtam beszélni az ilyen gondjaimról, mindig magamban tartottam.És egyszerűen nem tudtam elmondani a barátnőmnek hogy mi a helyzet, azt hiszi az én anyukám is olyan mint az övé:(
Hogy mondjam el neki?
Ráadásul anyám megtiltotta hogy bárkit is idehozzak hozzánk mert "neki elég 2 gyerekről gondoskodnia".
Mit csináljak?
(Bocsánat ha hosszú lett)
17/l
itt egyedül a kérdező a beteg az hogy egy felnött nöre néha rájön a hormonhiszti elég megszokott a kérdező is produkál ilyet csak az nem zavarja
de ha az anya nem egy amerikai filmben látott tökéletes anyuci behisztizik mert neki mindewn jár
Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok:)
Rendben, beszélni fogok apával is hogy mit gondol erről.
54%-os nem tudom mi bajod van, én semmit sem ártottam neked.Elég szomorú hogy csak ezt az egy véleményt tudod hajtogatni és nem veszed a fáradtságot hogy elolvasd amit írtam, megértsd a helyzetet. Tudom hogy a nőknél vannak olyan helyzetek a hormonok miatt amikor érzékenyebb, de az én anyám ettől sokkal rosszabb, nem lehet mindent a hormonokra fogni. Persze nem vagyok szakértő, de szerintem a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk hogy normális amit csinál.Nem akarok vitatkozni veled, röhejes amit csinálsz.
Mindenki másnak "mesés anyukája van"?
Úgy, mint neked, ahogy más látja kívülről, talán.
Mi baj van azzal, hogy a hugod te viszed? Jó neked, van hugod. Tartsatok össze. Ekkorán már főzhettek is, jót tesz, ha megtanultok.
Jobb lenne, ha nem is lenne anyád? Mert van, akinek nincs, meghalt vagy csak úgy eltűnt.
Nem hiszem, hogy 16 évesen lennénk olyan helyzetben és olyan tapasztaltak, hogy ítélkezhetnénk pl. az anyánk felett. Kinek milyen jutott, azzal kell megbarátkoznia, ez van.
Ha olyan súlyosnak gondolod a helyzetet, fordulhatsz a gyámügyhoz, hogy vegyenek a védelmükbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!