Mit tegyek ha rühellem a szüleimet?

Hogy fogd vissza magad?

Beszélgess velük többet. Segíts nekik többet, csináld meg a bevásárlást, házimunkát, ismerd meg a világuk, hogy legyen rálátásod.

De legföképp, ahogy már sokan írták, örülj, hogy van hova és van kikhez hazamenned. Ezt nem minden ember mondhatja el magáról.

Első hozzászóló vagyok.

Én albérletben nőttem fel. Zsebpénzem szinte soha nem volt. Sokszor voltam éhes az iskolában, mert uzsonnázni sem tudtam. Többször kikapcsolták nálunk az áramot, telefont mert nem tudtuk fizetni. Ilyen, hogy TV arról csak álmodozni tudtam. Olyan putriban laktunk, hogy én oda senkit el nem tudtam hívni. Nem volt lent padló, hanem sima beton. A falak nedvesek. 4-en vagyunk tesók. Nem sírtunk mert tudtuk, hogy nincs pénz és azért nem kapunk extra dolgokat, mint pl. az osztálytársaink (ott sem azért mindenki). Mi olyan jókat eljátszottunk, mindenfélét kitaláltunk. Sokat lógtunk kint a többi gyerekkel (nem úgy mint a mai tinik..mereszkednek a számítógép előtt). Úgy ruházkodtunk, hogy használt ruhákat hordtunk és mi annak annyira örültünk. Mosógépünk nem volt. Az egyetemet végzett Édesanyám kézzel mosta a szennyest, miután hulla fáradtan hazaért a munkából. Bármennyire is nehéz volt, soha a büdös életben nem tettem szemrehányást a szüleimnek azért amiért olyan szegények voltunk. Szeretetet kaptunk bőven és összetartottunk.

Nem mondom, volt, hogy nálunk is ment a feszkó, mert a pénztelenség miatt azért néha feszültek voltak a szüleim, de kitartottak egymás mellett. Szóval azért nem úgy kell elképzelni a gyerekkoromat, mint valami templomi misét.

A pénz sok mindent meg tud oldani, de nem ahhoz kell mérni a szeretetünket. Tisztességes és talpraesett felnőttek vagyunk mamár és ezt a szüleinknek köszönhetjük. Elvégeztem az egyetemet, jó a munkahelyem, amiben tudom segítem a szüleimet, mert ezt érdemlik.

Szóval kedves kérdező..

Ne legyél irigy az osztálytársaidra, mert nem az tesz emberré, hogy mennyire márkás cuccokban jársz, vagy milyen okostelefonod van.

Frusztráció-agresszió hipotézisről hallottál már? Olvass utánna. Nagy igazság.

Ha úgy érzed, hogy mindjárt felrobbansz, mert eppen úgy jön, akkor inkább vonulj el a szobádba és várd meg amíg megnyugszol. Édesanyáddal pedig beszélj a problémákról és ne legyél tiszteletlen!

aki csak a külsöségekkel tud foglalkozni egy idióta

képzeld nem egy amerikai tini filmben élsz ahol mindent meg tudnak neked venni és egy kacsalábon forgó palotában élsz

szerinted mások így élnek vagy mi mindenki milliomos...

kis realitás érzéket

Figyelj hülyegyerek: Egy napig élnéd csak a délkelet ázsiai gyerekek életét tutira a szüleid lábát csókolgatnád, hogy fedél van a retkes fejed fölött, van ágyad, ahol alhatsz, járhatsz iskolába és még számítógéped is van te nyomorult.

És nem kell kiskorúként napi 10-12 órát robotolnod a megélhetésért.

És te mit teszel hogy nekik jobb legyen? Gondolom diákmunkázol, kitűnően tanulsz, otthon rengeteget segítesz, és mindent megteszel hogy nekik csak a pénzkereséssel kelljen foglalkozniuk igaz?

Az ilyen kis hisztis kíngörcsöket kéne elvinni nevelőotthonba, ott megtudnád hol lakik a jóisten. Hidd el a szüleidnek is rossz hogy gyereket vártak és te jöttél.