Rühellem a szüleimet, pedig már felnőtt vagyok. Más is van így? Mit lehet ilyenkor tenni?

Felejtsd el őket. Felneveltek, és rühelled őket? Ez elég gáz... :(

általában az ír ilyeneket, akinek a szülei mindent a feneke alá toltak, mégis elégedetlenkedik. Rühellem!? Te jó ég, ez is milyen egy ronda szó!!!!!

Nem a többség nincs így!!!!

szia! Írhattál volna bővebben, hogy mért van így, mert így sokan gonosz válaszokat adnak. Azért írom ezt, mert ha nem foglalkoztak veled, terrorizáltak, akkor érthető. De csak ha nem jöttök ki, nem értitek meg egymást, akkor azért eltúlzó a szóhasználat. Én a helyedben ritkábban találkoznék velük, akkor valószínű, hogy ők is próbálják a diplomatikusabb, normálisabb énjüket elővenni.

Sok olyan dolguk van a szüleimnek, amiket ki nem állhatok, és ezek nem apróságok. De felnőttnek lenni azt is jelenti, hogy az ember elfogadja, hogy a szülei nem tökéletesek. Engem is ki tudnak akasztani fél perc alatt, de próbálok normális viszonyt fenntartani; sokszor befogom a számat, mert összeveszni nincs értelme. Úgy látom neked a személyükkel van gondod, nem a szokásaikkal. El kell döntened, annyira súlyos ez, hogy semmilyen viszonyt nem akarsz velük -ami kicsit hálátlan dolog, de néha érthető-, vagy azért tudtok valamennyire szót érteni.

A családját senki sem tudja megválasztani. Nem tudom milyenek a körülményeid, egyedül élsz már, vagy még velük. Nem kell feltétlenül ápolni a családi kapcsolatokat, ha ennyire nem birod őket elviselni. Ha velük élsz, és már felnőtt vagy akkor költözz el, és éld az életedet!