Ismeritek a "mamahotel" kifejezést? 22 évesen mamahotelben él valaki?

A "mamahotel" kifejezés nem a 22 éves egyetemistára vonatkozik, hanem az önálló egzisztenciára is képes, de a szülőktől elköltözni valamiért mégsem akaró 30 fölöttiekre.

Volt ilyen kollégám, saját lakása is volt, új építésű. Beköltözhetett volna már régen, de vagy két évig halogatta, mert valami kifogás mindig volt. Nem volt felszerelve egy kilincs, hiányzott a roló stb. Miután beköltözött, minden hétvégén hordta haza anyucinak a szennyes ruhákat mosni, és járt anyucihoz ebédelni, és hordta haza a főtt kaját.

Attól, hogy valaki az egyetemen oktat még lehet seg.gfej. Ha valaki 23 évesen befejezi az egyetemet, büszke lehet magára, mindent időben csinált, semmi gond nincs azzal, hogy eddig a szüleivel élt, mellesleg azzal sincs, ha valaki melózik és a szüleivel él, bár nyilván valamikor 25 fölött, eljön az a pont, amikor érdemes külön költözni.

A fenti kifejezést egyébként inkább harmincasokra szokták használni, akiknek annyi jövedelmük sincs, hogy normálisan a rezsit kifizessék, emiatt laknak otthon.

Egyrészt egyetértek azzal mit többen leírtak hogy ez inkább idősebb emberekre vonatkozik akiknek anyagi lehetősége lenne.

Másrészt én azt gondolom hogy az együttélés minőségét is jelzi a mamahotel kifejezés. Sajnos sokaknak alap hogy amíg otthon élnek addig főznek-mosnak-takarítanak rájuk, ezért sem erőltetik az elköltözést. Ezért is hotel. Én is visszaköltöztem felnőtt fejjel(24 évesen pár hónapra) a családomhoz, de nem akartam hogy akár anyagilag akár munkában pluszt jelentsen ez nekik, Segítettem amit tudtam, éjszaka pedig nyugodtan aludtam.

A fiam 32 éves és még itthon él.

Lehetősége lenne elköltözni, de nem akar.

Házban élünk, de nem túl nagy 98m2 az alsó szinten van a szobája így előfordul, hogy a barátnőjét haza hozza de reggelre eltünik így mi nem látjuk.

mindennap főzök, mosok és takritom az ő szobáját is.

Neki így kényelmes én meg nem teszem ki a szűrét mert a fiam és szeretem. De őszintén jó lenne már ha megkomolyodna és felesége-gyerekei lennének.

Amit leírtál, abból nem derült ki, hogy milyen kapcsolatban vagy az illetővel, aki meg lett szólva, akinek beszólt az egyetemi oktató.

Az a lényeg, hogy az illető (barátod, barátnőd, haverod, rokonod vagy csoporttársad...) legyen kiegyensúlyozott - és te is.

Az oktató direkt piszkálni akarta az illető egyetemistát és ha ennyire forgatjátok magatokat ezen, akkor célba is talált.

Az "Akinek nem inge, ne vegye magára!" mondás nagyon ideillő - tehát ha nem illik az ismerősödre az oktató gondolata, akkor rázza le magáról. Ha csak ezen forgatja magát, akkor úgy még rosszabb lesz.

Tudatosítja magában az egyetemista, hogy ő tanul és dolgozik is, tehát nem illett rá a piszkálódó megjegyzés.

Attól, hogy valaki egyetemen oktat, az még nem jelenti azt, hogy jellemes ember is, nem muszáj a szavára adni, sőt.

Hagyjátok figyelmen kívül.

Emellett, ha az ismerősödben ez a beszólás mély nyomot hagyott, akkor ne fojtsa el, viszont ne is másokat tegyen felelőssé amiatt, mert ez neki zokon esett. Tehát kicsit dolgozzon magán, a lelkén, hogy ne legyen bunkók céltáblája.

Azt optimális lenne elérnie saját magában, hogy kiegyensúlyozott legyen és ne kerüljön egy ilyen rosszindulatú beszólás hatása alá.

Tudatosítsa magában, hogy ez rá nem illik és lépjen tovább.

Velem is volt olyan, hogy egyetemen docens sokkal durvábban beszólt rendszeresen. Más évfolyamosok mondták, hogy volt olyan, hogy sírva mentek ki az óráiról. (Aljas módon viselkedett.)

De én nem vagyok az a személy, aki tekintélyelvű lenne és nem fordultam be, hanem mindig, a csoporttársaim előtt megmondtam a szemébe - korrekt módon fogalmazva - a véleményemet. Utána leakadt rólam.

Nem azt mondom, hogy az ismerősöd is tegye ezt, csak azért írtam, hogy ismerős a helyzet és ne forduljatok be.