Mi a véleményetek az olyan emberekről, akik az egyetem/főiskola elvégzése után visszatérnek szülőfalujukba / kisvárosukba, és ott munka nélkül tengődnek?

Semmirekellőek. Elvettek egy ingyenes helyet valakitől az oktatási intézményükben, majd elbsszák az életüket. Legrosszabb esetben fizetős szakot választottak, és a szüleik perkálták a gyerek elpocsékolt ~5 évét.

Majd 30 évesen, mikor a szülők már nem keresnek elég pénzt, őt pedig nem veszik fel sehová, mert évekkel a diploma után még mindig nincs munkatapasztalata, elgondolkozik az életén.

Egy genetikai hulladékok azok akik ezt teszik, de komolyan!

Félre értés ne essék ha nem ön akaratából megy vissza és csak ideiglenesen "élősködik" akkor az nem elítélendő, viszont ha saját akaratából teszi azt akkor semmi keresni valója az életben!!!

Én úgy vagyok vele, hogy az ő dolga, egyéni döntése, engem aztán nem érdekel mások hogy teszik tönkre a saját, illetve a családjuk életét.

Én egyben biztos vagyok így az alap és a mester diplomám között. Nem azért tanultam 4 évig és fogok még 2-ig, hogy utána visszajöjjek a szülőfalumba és a falusi abc-ben rohadjak meg mint pénztáros. Ezért fölösleges egyetemet végezni és gürizni évekig a diplomáért. Akinek ennyi esze nincs, az jobb is ha elássa magát.

Egyébként mindennél jobban sajnálom, hogy a szülőfalum környéke az utóbbi 20 évben fokozatosan egyre élhetetlenebbé vált. Én lennék a legboldogabb, ha találnék itt állást és maradhatnék a környéken. Nem tölt el vidám gondolatokkal az, hogy vagy a családomat választom, az ő környékükön élek és melóra vadászok, illetve olyat kapok, amihez közöm nincs, avagy megvalósítom önmagam úgymond és 100-150 km-re költözök ehhez minimum, ahol már lehetőségeim is vannak a szakmámban elhelyezkedni. Baromi nehéz kérdés ez sajnos. Ezt egy olyan ember sosem fogja megérteni, aki lehetőségekkel teli nagyváros mellett nőtt fel és élt a családjával világ életében. Az én szívem is piszkosul fáj miatta sajnos, de szerencsére a szüleim ezt látják és beismerik, hogy az nem vezet sehova, hogyha a nyakukon maradok. Eljön az az idő, amikor ők már nem lesznek és nekem akkor is meg kell élnem majd valamiből.

Akinek van diplomája, legyen annyi talpraesettsége szerintem, hogy nem muszáj a mai világban egyedül bérelni egy lakást. Rengeteg hasonló sorsú fiatal van, akik szintén nehéz helyzetben vannak diákként, vagy pályakezdőként. Ha az embernek nincs párja, vagy saját lakása, akkor is lehet megoldást találni. Össze kell bútorozni mással és kész. Én elhiszem, hogy ez kényelmetlenebb megoldás, de átmenetileg tökéletes.

Arról nem is beszélve, hogy pályakezdőként lehet lakhatási támogatást igényelni, amely ha jól tudom 1,5 évig fedezi a lakhatási költségeket, szóval szerintem az nem opció, hogy nincs hol lakni. Aki akarja, az ezt meg tudja oldani.

Az előző válaszoló nagyon jó választ adott, ezt valóban így kell csinálni.

Egy olyan statisztikára azért kíváncsi lennék, hogy a faluba visszaköltözött fiatalok hogyan boldogulnak, miket dolgoznak, mik a terveik a köv. 5 évben? Annyit tudok, hogy egy-két esetben a tanügyben dolgoznak, falusi tanítóként/tanárként.

Először is az életedet senkitől sem kéred, azt a szüleid a nyakadba varrják! Innentől kezdve a gyerek kapcsán azt mondani, hogy élősködik ostobaság, a szülő tartsa el a gyerekét, amíg tudja, ha a gyerek nem akarja magát. A gyerek nem akart élni, a szülő akart gyereket!

Én úgy vagyok vele, hogy a szüleim tartsanak el, amíg élnek, ők akartak, akkor vállalják is a következményeket is. De mondjuk az állami féléveket én is ellébecoltam a felsőoktatásban. Mentségemre legyen mondva, hogy sajnos régen én is olyan idióta voltam, aki önállósodni akart, tehát szégyenszemre két nyelvvizsgám meg kitűnő érettségim van, ég is miatta a pofám. Ha tudtam volna ellógom a középiskolát is. Amíg a szüleim el tudnak tartani, addig nem is akarok önállósodni, aztán meg ha túlélem őket, akkor még mindig öröklöm tőlük annyit, hogy szűkösen elleszek valameddig.

26/F