Nektek milyen életetek van? Nekem: magányos, mamahoteles

Akkor mi a gond? :D

Én gyereknek is imádtam lenni (26 éves koromig laktam otthon) és a mostani életem is nagyon jó.

Őszintén kíváncsi voltam már hogy milyen lenne szülők nélkül úgy élni, hogy tőlem függ, hát én nem érzem azt hogy a kötelességtől meghalnék. :D

Több kötelesség volt otthon suli időben mint most, amikor azt dolgozom ami a hobbim, annyit keresek amennyiből jól elvagyok, és azt csinálok itthon amit akarok. :P

De mivel baromi nagy családi házban laktam azt nagyon visszasírom és amikor csak időm engedi rohanok haza anyázni, sütizni, a függőágyba hemperegni és mint a régi szép időkben otthon gyereket játszani. De ettől függetlenül most is gyerek vagyok, csak a telefonszámlám mellett más számlákat is fizetek. Naés? :D Jó buli ;)

Igazatok van, a felelősség nem jó érzés - viszont csak futni lehet előle, eltüntetni nem. Azaz szerintem nem csináltok mást, csak az egészet azok nyakába varrjátok, akik eltartanak. Szerintem nem szép dolog, de nem vagyunk egyformák.

Persze ha kimeríthetetlen anyagi forrásaim lennének, akkor én sem dolgoznék. Mondjuk ugyanazt csinálnám, amit most, csak hobbiból. Ez van, a gépek (konkrétabban a járművek) a munkám meg a hobbim is.

#4 nagyon jól írja, közte és a kérdés feltevője közt annyi az eltérés, hogy máshogy értelmezik a szabadságot és a kényelmet.

5-ös válaszolónak:

Ez egyáltalán nem biztos. Én 2003 óta nem dolgozom sehol sem, és nem lettem önállótlan, ambíció nélküli és hajléktalan sem.

Én nem nevezném ezt az életformát haszontalan életmódnak, inkább jó meglátásnak, hogy az élet sz**, ha úgy éled, ahogy a legtöbb ember.

Ő is csak megkíméli magát attól, amitől a legtöbben nem, hogy folyton izgulnak, hogy időben fel tudjanak kelni reggel, és hogy nehogy elkéssenek a munkahelyükről.

Ott egész nap elviselik a főnök cseszegetéseit, aztán rohannak haza, meg valahogy az ügyeiket próbálják intézni. És persze sosincs semmire idejük, és folyton csak panaszkodnak. Ja és másnap kezdődik minden elölről...

Hát csoda, hogy egyeseknek erre a mókuskerék életre nincs szükségük?! :P

Az élethez pénz kell, a pénz a munkából van. A munkát úgy kapjuk, hogy tanultunk valamit ami érdekel, megszereztük a szükséges végzettséget és elhelyezkedtünk egy olyan helyen, amit szeretünk. Ez az ambíció.

Aki csak teng-leng, elmegy bármilyen helyre ahol van pénz, de nem szereti az egészet, az persze hogy utálni fogja. De akkor is dolgozni kell. Ha eltartanak az hiába kényelmes, attól még tudja az ember magáról hogy helytelen és még rosszabbul érzi magát. Akinek megfelel az hogy nincs munkája, annak elég alacsony az önbecsülése, és mindig másoktól fog függni. Bemeséli magának, hogy az jó, de legbelül tudja hogy nem az, csak nem tud kiszakadni az egészből mert leépítette magát és nem tud beilleszkedni.

Most nem rád vonatkoztatva, de itt jön képbe a magány. Az illető nem jár dolgozni, nincs is a vállán felelősség. Nem jár emberek közé, nem ismerkedik senkivel, talán barátai sincsenek. Antiszociális, szorongó ember lesz. Idővel már a házból is nehezen megy ki, mert nem tudja milyen emberek között élni. Később meghal az eltartója, örököl, aztán azt elveri és nem tud magával mit kezdeni, nem marad meg egy munkahelyen sem. Vagy az utcán, vagy a pszichiátrián köt ki.

Az antiszociális emberek elég gyakran lesznek alkeszok, hiszen állandóan marja őket a bűntudat hogy csinálni kellene valamit, jó lenne szólni valakihez.

8-asnak:

Igen, valóban sok igazság van abban, amiket leírtál, de mindig is voltak, vannak és lesznek kivételek, akikre nem ez az általános nézőpont lesz a jellemző.

Főleg ha az örökségüket nem verik el, hanem okosan befektetik, és meg tudnak majd belőle élni.

Persze ehhez azért elég sokat kell örökölni manapság, de korántsem lehetetlen a dolog.

Az is igaz, hogy elég sokan, akik így gondolkodnak kényszerből idővel mégis beállnak a /birka/sorba.

Egyébként nem biztos, hogy az ilyen "léhűtő" emberek nem találnak majd társat maguknak idővel, hiszen pl. én is megtaláltam azt a lányt, aki hasonlóan gondolkodik, mint én.

Hogy lehet igy elni, ahogy te?

En azon dolgozok, hogy olyan eletem legyen, amit mindig is akartam. Meg az ut elejen vagyok, de mar az uton.

22 eves korom ota eltartom magam es buszke vagyok arra, amit eddig sikerult elernem. Egyedul, segitseg nelkul.

Engem ez hajt.