Ha barátkozni akar velem valaki, akivel nekem semmi kedvem, viszont ő eléggé magányos, mi a legjobb teendő?
Kegyes hazugsággal (hogy nincs vele bajom, szívesen barátkozok vele) eltűrni, vagy megmondani neki illedelmesen, normálisan, hogy nincs kedvem barátkozni?
Ti melyiket csinálnátok?
Gerinctelen dolog nem megmondani,aki magányos annak mindegy hogy egyel kevesebb vagy több ember szarja le.
Az sokkal rosszabb ha még annyit sem számít,hogy tudassák vele.
Ha nem is Ő lenne a legjobb barátom szóba állnék vele.
Bár igaz,hogy nem írtad,hogy miért nem akarsz barátkozni vele,mi a gond vele.
"Beszélgetni vele" vagy "barátkozni", két külön fogalom.
A barátommal beszélgete, de akivel beszélgetek, nem kell, hogy a barátom IS legyen!
.
A kegyes hazugság is hazugság ugyanúgy, mint mást náthájából tarkó-lövéssel kigyógyitani!
Most én is ilyen helyzetben vagyok. Úgy érzem, nem lenne fair hitegetni, meg hazudni neki, ezért inkább nem is csinálok semmit, amiből arra következtethetne, hogy akarok bármit is.
Kérte a telefonszámomat, mondtam neki, hogy bocsi, de nincs most időm semmire (ez igaz is), ezért inkább nem adnám meg, úgysem tudnánk beszélgetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!