Leszerelték a zárat. Mit tegyek, kihez forduljak?
"Szüleimmel" már régóta rosszban vagyok, már nem is tartom őket annak. Jó tanuló vagyok, egész végig kitűnő voltam és vagyok és leszek is. Már sokszor betelt a pohár, sokszor bezártam az ajtót, de mindig kinyitottam megbánásból.
Ma, gyereknap, osztálykirándulás egy nappal ki kellett pakolnom a táskákat, ezt nem tettem meg. Ezért ők szétszórták az egyik táskám tartalmát a szobában, erre én bedühödtem és bezártak az ajtót kulccsal. Amíg bent voltam, addig elolvastam egy teljes fejezetet egy könyvből. "Apám" többször is visszaszámolt egyre kisebb léptékekben (12 perc, fél perc), hogy nyissam ki az ajtót addigra, különben leszerelik a zárat. A kulcsot ugyan benthagytam a zárban, de pont olyan szögben, hogy egy másik kulccsal ki tudták lökni.
Kinyitották. Ezután "apám" elment a szerszámokért és kiszerelte a zárat. Már kilinccsel se tudom bezárni, nem hogy kulccsal.
Gondoltam, hogy valamilyen intézményt felkeresek, hogy a jogaimat megismerhessem és küzdhessek értük. Lakatra is gondoltam, de arra ők az egész ajtó leszerelésével válaszolnának. (Ezt már el is mondták nekem.) Nagyon rosszul érzem magam, nem érzem magamat biztonságban.
Az az ironikus, hogy az osztálykiránduláson is egy ajtó nélküli szobában aludtam és "anyám" azt mondta, hogy nem kell félni, csak egy napot kellett így aludnom.
Mit tehetek, kihez forduljak? (15/F)
#50, szerintem mindig van, mert egy ilyen szituban nagyjából minden mód ésszerű. Az ilyen szitukról mindig az az ismerős ugrik be, akit 16 évesen erősen - és néha tettlegesen - tiltottak a hasonló korú párjától, majd szépen, kézen fogva beballagtak a gyámügyre, és rövid időn belül már kézen fogva andalogtak egy gyermekotthon kertjében - a "természetesen mindig csak a legjobbat akaró" szülők meg toporzékolhattak, vagy nyalhattak sót... hidd el, mindig van jobb hely az ilyen családoknál, mint a Kérdezőé is.
Bár itt valszeg elég lenne az is, ha Kérdező elintézné mondjuk az iskola ifjúságvédelmi felelősén keresztül, hogy szépen hívják be a szüleivel a nevelési tanácsadóba, ahol jó eséllyel elmagyarázzák a kedves szülőknek, hogy mi merre hány méter, és hogy a saját gyerekük nem csicska, hogy ha elröffentik magukat, akkor ugorjon.
A kérdező írta, hogy heti rendszerességgel megverik, de ne zavartasd magad, utolsó.
Eléggé kifejtettétek már, hogy ez is a kérdező hibája, úgyhogy kussoljon és tűrjön a szaros kis pondró, és csinálja azt, amit a szülei mondanak neki.
Itt viszont mégis mindenért a kérdező a hibás? Épít logic. Bármiben le merem fogadni, hogy nem néztél utána a neten, hogy szakemberek mit írnak arról, ha egy gyerekben antiszociális, szorongó személyiség alakul ki. Ahogy a többiek sem.
Innentől feleslegesnek tartom a vitát mert én 10 tanulom, fejlesztem magam önismeret téren és abba vastagon beletartozik a szülői háttér. Sok dolgom felnőttként már rajtam múlott, de egy gyerek nem így vagy úgy jön világra, hanem vmilyenné válik a szülei hatására. Itt többen úgy állították be, mintha a szülőnek ahhoz, hogy milyen a gyermeke, semmi köze nem lenne. Hát ez is érdekes elgondolás, de inkább hagyjuk ezt. Egyes emberek képesek magukba nézni, mások meg nem. Mást hibáztatni mindig könnyebb; gyereknek a szülőt, szülőnek a gyereket.
Csak azt ne felejtsük el, h míg a gyerek ténylegesen gyerek, a szülőnek van nagyobb felelőssége. Mindenben. Ideértve a gyerek mentális egeszségét is.
Mindennek van kiváltó oka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!