Leszerelték a zárat. Mit tegyek, kihez forduljak?
"Szüleimmel" már régóta rosszban vagyok, már nem is tartom őket annak. Jó tanuló vagyok, egész végig kitűnő voltam és vagyok és leszek is. Már sokszor betelt a pohár, sokszor bezártam az ajtót, de mindig kinyitottam megbánásból.
Ma, gyereknap, osztálykirándulás egy nappal ki kellett pakolnom a táskákat, ezt nem tettem meg. Ezért ők szétszórták az egyik táskám tartalmát a szobában, erre én bedühödtem és bezártak az ajtót kulccsal. Amíg bent voltam, addig elolvastam egy teljes fejezetet egy könyvből. "Apám" többször is visszaszámolt egyre kisebb léptékekben (12 perc, fél perc), hogy nyissam ki az ajtót addigra, különben leszerelik a zárat. A kulcsot ugyan benthagytam a zárban, de pont olyan szögben, hogy egy másik kulccsal ki tudták lökni.
Kinyitották. Ezután "apám" elment a szerszámokért és kiszerelte a zárat. Már kilinccsel se tudom bezárni, nem hogy kulccsal.
Gondoltam, hogy valamilyen intézményt felkeresek, hogy a jogaimat megismerhessem és küzdhessek értük. Lakatra is gondoltam, de arra ők az egész ajtó leszerelésével válaszolnának. (Ezt már el is mondták nekem.) Nagyon rosszul érzem magam, nem érzem magamat biztonságban.
Az az ironikus, hogy az osztálykiránduláson is egy ajtó nélküli szobában aludtam és "anyám" azt mondta, hogy nem kell félni, csak egy napot kellett így aludnom.
Mit tehetek, kihez forduljak? (15/F)
Drága #39!
Azt velem csinálták meg :) és azért írtam le, hogy érezze a kérdező, hogy a kéz szorongatás és ez közt van egy kis különbség.
" .....engem tényleg VERTEK és én még gondolni sem mertem arra hogy ellenkezzek velük. Gondolom nálad a verés a pofon/kéz szorításban merül ki. Majd add apád kezébe a cipőhúzót ......"
Szerintem ebből lejön , hogy magamról beszéltem.
Nyilván, utolsó. Ahogy a tuleles is. Ergo ha egyedül, fegyvertelenül kerülök egy csapat terrorista elé, akkor nem állok neki szidni az édesanyjukat, hacsak nem az öngyilkosság a cél, egy neonáci társaságban nem zenék ódákat a romakrol és ha nem tudok úszni, nem ugrik a mély vízbe.
Tehát ha tudom, hogy a szüleim agresszívak, akkor bizony azt csinálom, amit mondanak, amíg nincs lehetőségem változtatni a helyzeten. Márpedig 15 évesen semmit nem tud csinálni.
Elképzelés a helyzetet, ahogy bemegy a gyamhivatalba és elmeseli a sztorit. Szerinted nem röhögik körbe? A bántalmazás nem helyes, kicsit sem támogatom, de kiprovokalta magának ebben a helyzetben.
Drága költőnő!
Mindig sokkal egyszerűbb mást hibáztatni, mint magunkban keresni a hibát. Egyáltalán nem biztos, hogy a szüleid hiába, hogy olyan vagy, amilyen.
Utolso!
Nem kell behodolni. De ésszerű, ha nincs mód a "szabadulásra"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!