Szerintetek egy szulo-gyermek kapcsolatnak milyennek kell lenni? Mint nevelo vagy legjobb barat? Indokot is legyszi

A nevelő és legjobb barát nem üti egymást. Egy kisgyereket nyilván kell nevelni, de ez nem parancsolgatást jelent. Normális esetben egy gyerek mindent meg tud beszélni a szülivel. Nekem akármilyen gondom van, azt el tudom mondani, akár intim dolgokat is. De nyilván van, amit az ember nem beszél meg a szüleivel, de a barátjaival sem feltétlenül.

A barát pedig nem azt jelenti, hogy szemtelennek kell lenned. Nyilván a szüleimet tisztelem, de közben a legjobb barátaim is egyben. Viszont van nagyon jó barátom is, de vele szemben sem vagyok tiszteletlen. Sokan keverik a haverokat a barátokkal, de nagyon nem ugyanaz. Normális esetben egy haverral vagy egy tök idegen emberrel sem vagyok tiszteletlen, ez inkább alap dolog, sajnos sokaknál nem.

Pont erre a kérdésre válaszol egy szerintem nagyon jó írás, pár hete olvastam, megjegyeztem, akit érdekel, itt van:

[link]

Ez a kérdés nem egyértelmű és több fokozatból áll.

Amíg eléri az iskolás kort, addig utat kell neki mutatni, játékosan, kedvesen, komolyan.

Amikor már iskolás, de még nem kamasz, akkor nevelni kell. Fontossági sorrendet tanítani a feladatok és a szabadidős tevékenységek között. Itt az útmutatás néha szigorúbb és sok türelem kell a nyugalom megőrzéséhez. Hasznos, ha példákkal illusztráljuk a mit-miért-hogyan kérdéseit. Időt kell szakítani - türelmesen! -, hogy meghallgassuk a kis történeteit (bizalom kialakulása) viszont el kell kezdeni felhívni a figyelmét a "mikor beszélhetek"-re (figyeljen arra, ha a szülő éppen el van foglalva, stb.).

Kamasz kortól nincs tapasztalatom, de a saját észrevételeim alapján nagyon fontos, hogy mindig meg legyen hallgatva a gyermek (barátság) még akkor is, ha nem feltétlenül tudunk nekik tanácsot adni.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett. :-)