Szerintetek egy szulo-gyermek kapcsolatnak milyennek kell lenni? Mint nevelo vagy legjobb barat? Indokot is legyszi

Szerintem meg megválaszolhatatlan ez a kérdés.

A szülő az szülő, nem tud barát lenni, mert a barátainkat mi választjuk, de a szülő adott. Ez nem több és nem kevesebb, hanem teljesen más kapcsolat.

Egy akármilyen jó ital sem lehet étel és fordítva. Mégis mindkettőre szükségünk van.

"9-es ha bármit elmondhatsz akkor az már haverság."

Nem haverság, hanem bizalom. Tőle meg gondoskodás. Egy haverommal nem ugyanúgy beszélek, mint pl. az apámmal. Nem is engedné.

"Apámmal meg intim dolgokat soha nem is beszéltem meg és nem is lehetne..."

Enyém többször is felvilágosított. Szerinte fontos dolog és iskolában nem mondják el alaposan. Ebből baj lehet. Van is sokaknak.

Szerintem szomorú, hogy sok szülő nem beszélget, foglalkozik a gyerekkel. Nem csoda, ha sok gyerek unatkozik és ezért rosszul viselkedik. Le kell őket fárasztani agyilag és testileg is. Nálunk bevált.

is-is

ha valami baj van megtudd a szülővel beszélni mint ha egy barát lenne de mint ami az úgy mond szerepe abban a pozícíóban im meg tudd vele beszélni! (rem érted)

"barátod bármenyi lehet szülöd csak egy, kel valaki aki megszabja a hátárokat"

NA ezért van ennyi ROSSZ gyerek-szülö kapcsolat!!!!!

Határokat szabni egy kisgyereknél kell vagy lehet, egy nagyobb, esetleg felnött "gyerek" esetében értelmetlen dolog.

Egy normális szülö nem parancsolni, korlátozni akar, hanem segíteni, támogatni a gyereket, a lelki fejlödésében is - és erre egy barátság sokkal alkalmasabb, mint az "én vagyok a szülö, én mondog meg, mit kell csinálni" vagy az "amíg az én kenyeremet eszed...". Aztán meg csodákoznak, hogy a gyerek, ahogy csak lehet, eltünik otthonról és többé feléjük sem néz!!!!

MI akar lenni az, hogy a "szülöi tekintély örök"?!?!?!

Én szülö vagyok és abszolút nem tudok ezzel a kitétellel mit kezdeni.

A gyerekeimmel szemben nem a "tekintélyem" számít - ilyen ugyanis nincs és nem is akarom, hogy legyen -, hanem az, hogy egyenjogú felnöttekként álljunk egymással szemben.

Aki a tekintélyre alapoz egy kapcsolatot, ott az egész eleve megbukik, mert a legtöbb ember nem akar alárendelt lenni, márpedig ez azt jelenti, hogy a szülö van fölül és a gyerek valahol jóval lejjebb.

Tekíntélyre alapuló kapcsolat egyedül fönök-beosztott között jogos esetleg, de az egész más téma.