A gyerekeknek hogyan mondjuk meg, hogy itt hagy minket az anyjuk?

"Én nem vetném máglyára anyukát"

Hmm...tényleg?

"csak elmondanám neki, hogy vannak az életben a lényeges dolgok, a fontos dolgok és a kicsit talán fontostalanabbak"

Fontostalan?

"És hogy a gyerekei, akik rábízattak a JóIsten által,

Nem a Jóisten által bizattak rá.

Megszülte őket Jóisten nélkül is. Lehet, nem akarta. Csak volt a környezetében egy hozzád hasonló, aki meggyőzte, hogy milyen szép is a gyermekáldás. Ő meg gyenge volt tiltakozni.

"és ha örök hűséget is fogadott, és hogy a férjével megelégszik... Ezek a lényeges dolgok közé tartoznak."

Fene tudja, én férjhez mentem hivatalosan, de sosem fogadtam örök hűséget, és azt sem fogadtam meg, hogy örök időkre megelégszem a férjemmel, akkor is, ha már nem jó vele nekem.

"vagyis a hormonháztartásának az ilyeténforma felborulása"

Mi van? A szerelem a hormonháztartás felborulása? Ha már nem tudok együttélni egy másik emberrel, mert boldogtalan vagyok mellette, az a hormonháztartás felborulása?

"És hogy nem biztos hogy az a lényege az emberi létnek, életnek, hogy jól érezd magad"

De, szerintem az a lényege az emberi létnek, hogy ameddig élsz, jól érezd magad a bőrödben. Azért dolgozunk napi 10 órát, hogy a fennmaradó 14-ben jól érezzük magunkat.

"Nem én mentem el, Ö hagyott el minket!"

Van ilyen. Habár többségében apu részéről történik ilyesmi, és attól senki sem akad ki, mert mindennapos, ilyen is van. Ha ritka is. Sajnállak, de teljes értékű szülő vagy te is, ugyanlyan felelősségkörrel, mint anyu, amikor apu lelépett.

Én ugyan sosem hagytam volna el a gyerekeim - gondolom én - mert sosem voltam hasonló helyzetben...de láttam már ilyet. És apu felnevelte a csivadékot, igaz, volt nagyi is segítségnek, apu aztán újranősült. Anyu meg továbbra is egyedül élt, komoly szakmai sikereket ért el, egyértelműen nem az volt az élete értelme, hogy szaporodjon, és gyereket neveljen.