A gyerekeknek hogyan mondjuk meg, hogy itt hagy minket az anyjuk?

gondolom az anyában nincsen annyi gerinc, hogy elmondja nekik.

úgyhogy neked kell. szerintem legyél őszinte. a mi családunkban is volt egy ilyen, 3 gyereket hagyott el az anyuka. nehéz volt, de feldolgozták..teljes életet élnek így is.

ha hazudsz,vagy kitalálsz valamilyen "szépítést" rá, az nem megoldás. előbb-utóbb rájönnek úgy is,hogy mi a szitu. főleg a 10 éves.

Őőőő bocsi, de véletlen nem téged hagy ott? A gyerekeit továbbra is látni szeretné, továbbra is foglalkozni akar velük. Az, hogy elviheti őket, nem kegy a részedről, hanem kutya kötelességed biztosítani a láthatást.

A gyerekeknek meg azt kell mondani, ami történik, hogy anyu és apu már nem fognak tovább együtt élni, de ettől őket még nagyon szeretitek. Nem kell itt előadni a hattyú halálát, semmi rendkívüli nincs ebben az egészben. Szépen le kell rendezni a gyermekelhelyezést, megbeszélni a láthatást, a gyt, és kész. És aztán persze ehhez tartani magát mindkét félnek.

Persze, nyilván az aki benne van, az máshogy látja. Teljesen természetes, nincs ezzel gond. De ettől még nem változik a tény, hogy nap mint nap válnak el párok gyerekekkel. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, ezen lehet vitatkozni, de az tagadhatatlan, hogy semmi rendkívüli nincs benne.

Biztos jönnek majd akik máglyára vetnék anyukát, mert ugye aki elhagyja a gyerekeit az nem is ember, kivéve ha férfi, mert akkor semmi gond.

Egyébként gondlom ez az egész nem tegnap lett eldöntve, szóval eddig mi tartott vissza, hogy szép fokozatosan beadagoljátok a gyerekeknek? Hiszen te ugye csak és kizárólag a gyerekek miatt aggódsz. Tényleg sokkal jobb lesz így, hogy egyik napról a másikra szakad ez rájuk.

Sajnos nem tudok válaszolni a kérdésre, hogy hogyan lehet ezt megmondani...

Leginkább csak talán azt hangsúlyozva, hogy ők nem tehetnek erről az egészről, és hogy fognak tudni találkozni anyával, mert az anya nem szűnt meg szeretni őket.

"Biztos jönnek majd akik máglyára vetnék anyukát, mert ugye aki elhagyja a gyerekeit az nem is ember, kivéve ha férfi, mert akkor semmi gond."

Én nem vetném máglyára anyukát, csak elmondanám neki, hogy vannak az életben a lényeges dolgok, a fontos dolgok és a kicsit talán fontostalanabbak. És hogy a gyerekei, akik rábízattak a JóIsten által, valamint ha feleség is, és annak idején felelőséggel hozott egy döntést és ha örök hűséget is fogadott, és hogy a férjével megelégszik... Ezek a lényeges dolgok közé tartoznak.

Az, hogy a gyerekek apjával -jó esetben a féjrjével- most is ugyanolyan jó-e, mint akkor, s hogy most szerelmet érez-e mondjuk valaki más iránt, vagyis a hormonháztartásának az ilyeténforma felborulása (ami kb. két-három év múlva vissza fog állni az eredeti szintre és akkor megint nem lesz szerelmes, de a történet többi következménye akkor is ott lesz), szóval ez utóbbiak nem a lényeges és nem az olyanformán releváns dolgoknak kellene lenniük egy felnőtt ember, -és igen, ráadásul egy anya- életében, ami alapján meghoz(hat) ilyen döntéseket. Nyilván itt az ember nem látja a teljes képet, csak egy ilyen-olyan szemszöget, de ez attól még lényegét tekintve az esetek többségére vonatkoztathatva így van.