Egészséges dolog, hogy még itthon él?

"Manapság nagyon "divat" külön költözni, mert így tényleg a legkevesebb a konfliktus"

nem, manapság a mamahotel a divat.

nem, nem egészséges, de az sem, hogy egy portán élnek a fiatalok a szulokkel. de mit lehet tenni? látod, az itt válaszolok nagyrészben igy élnek és boldogok.

"nagyrészben igy élnek és boldogok."

Akkor teljesen egészséges.

SZerintem sem egészséges, épp azért, amit már többen is leírtak:

- így képtelen az önállósodára, és 32 évesen megfelel még neki a gyerek-szerep

- sosem vezetett még saját háztartást, nem gondoskodott egyedül az anyagikról - tehát 32 évesen még nem önálló, felnőtt lény

- a párválasztásnál nagyon sokaknál kiesik, amiatt, hogy még otthon él. Ez nem 30-as felnőtthöz való magatartás, így sokan nem is tekintik potenciális partnernek

- nem képes az önálló életre, gondolkodásra,erősen függ másoktól. Értsd, egy erős, önálló felnőtt nem fél egyedül hazamenni, egyedül lenni a saját házában, és nem párkapcsolattól/családtól teszi ezt függővé. A te lányod nem AKAR önállósodni, ami 32 évesen igenis súlyos probléma.

- abban is sokaknak igaza van, hogy mivel otthon gondoskodnak róla, társasága van, nincs indíttatása párkapcsolatot kezdeményezni, kimozdulni.

#23: AMiket felsoroltál mindenkire igaz, aki nem egyedül él, hanem valaki mással: lakótárs, férj, élettárs...

Szóval aki nem egyszereplős háztartásban él, az mind gyerekként van? :)

mit nem adnák ha nem kéne albira költeni :)

más meg otthon mosatja a bugyit anyuval :D

Nekem is furcsa ez, mert én is szeretek a magam ura lenni, de ha nektek jó így ne foglalkozzatok más véleményével.

Viszont számomra nem világos, hogy most lakik újra otthon, hogy nincs párkapcsolata, vagy soha nem is élt külön. Illetve nem mindegy, hogy otthon mennyire önálló.

Ha sose élt külön, otthon sincs semmire se gondja (pl. főznek, mosnak rá), akkor én is azt mondom, hogy jót tenne neki, ha magára lenne utalva, mert később nagyon nehezen fog boldogulni.

25: Nem így értette szerintem.

Aki otthon él, az nem tudja, milyen teljesen önállónak lenni. Azt sem tartom jónak, ha valaki úgy jön el otthonról, hogy mástól függ, pl. a párjától. Mert így sem tudja meg, hogy ő egyedül képes-e megélni. Sokan, akik ilyenek, később nem merik elhagyni a párjukat, ha rosszra fordul a kapcsolat. Kell egy kis önállóság és akár egyedüllét is, hogy az ember tisztában legyen önmagával, tudja, hogy mire képes és mire nem.

" AMiket felsoroltál mindenkire igaz, aki nem egyedül él, hanem valaki mással: lakótárs, férj, élettárs...

Szóval aki nem egyszereplős háztartásban él, az mind gyerekként van? :)"

Szerintem a lakótársadnak, élettársadnak,férjednek nem vagy a gyereke.

Ő nem mos, főz, takarít rád szó nélkül, hanem beosztjátok. Anyád igen.

Ő nem megy el helyetted vásárolni, feladni a csekkeket, befizetni a biztosítást, elintézni az egyéb pénzügyeket (illetve egyetértésben vagy felosztva teszitek azt, úgy, hogy neked is van beleszólásod). Anyád mindezt megcsinálja úgy, hogy neked fingod nincs az egészről.

És így tovább. Szánalmas, hogy az ember lányának 32 évesen fogalma sincs az életről, és arra vár, hogy majd jön a szőke herceg fehér lovon és elviszi otthonról. Nőjön már fel!

Még 3-4 év otthon, és a gyerekvállalásból is kicsúszik, és a kutyának sem fog már kelleni 40 évesen otthon kuksolva!

Kérdező, ha szeretnéd hogy a lányod valaha boldog feleség, családanya, vagy csupán önálló nő legyen, akkor még MOST szorgalmazd, hogy éljen külön, élje a maga életét, különben mindig tőletek fog függni. Ugye te sem ezt kívánod neki??