Jobban féltik az autót, mint engem?
A barátomnak van jogsija, nekem nincs. A szüleimnek azzal semmi gondjuk, ha ő hoz-visz kocsival, látták már hogyan vezet, semmi gondjuk ezzel.
Most a kocsija karosszériája atomokra van szedve, nem igazán lesz használható egy hónapon belül. Jövő héten mennénk valahova 200 km-re a lakhelyünktől, megkérdeztem, hogy apa kölcsönadná-e a saját kocsiját, hogy azzal mehessünk, de nem akarja, mert mi van, ha baja lesz...
Most ez mi? Engem simán "beültet" mellé, de a kocsit már fél rábízni? o.O Csak nekem fura hozzáállás?










Neked talán odaadná, de ugye nincs jogsid.
Egy kvázi idegennek én sem adnám.
Tényleg bármi történhet, és mi van, ha nem ismeri el?
Ki fizetné az esetleges több százezres javítást?
Nekünk volt egyszer egy koccanásunk, egyértelműen a másik fél volt a hibás, de se egy térfigyelő kamera, se szemtanú, ő meg persze ezt tudta, és kamuzott. A rendőr sem tudott mit tenni, azt mondta, vagy mindkettőnket feljelent, vagy mindenki megy, amerre lát, és rendezi mindenki a saját kárát.
De van itt egy másik fontos kérdés is: 200 km-re miért kell belehalni, ha nincs autó?
30 évig éltem autó nélkül.
1200 km-t is megtettem busszal, nyaraláskor.
Balaton tőlünk 600 km, többször voltam.
Pest 200 km, 2 óra alatt ott van a vonat, nem egy tragédia. Sőt, költségben még jobban is jössz ki egy (két) vonatjeggyel, mint a benzinnel.
Nem egyszer kiszámoltuk, 1-2 emberre nem éri meg az autó, 3-4 emberre már megéri.
Persze tudom, hogy nagyon fontos a kényelem, ezért választják sokan a kocsit akkot is, ha nem éri meg.
De nagyon el vagyunk kényelmesedve (mostmár mi is, hogy kocsink van, de úgy általában az emberekre gondoltam), és akinek kocsija van, az már meg van őrülve, ha busszal vagy vonattal kell mennie valahova.
Nem kell ezt lealacsonyítónak érezni, naponta több tízezer vagy több százezer ember ingázik, és nagy csomagokkal, bőröndökkel is túl lehet élni. Sőt, mivel neked nem gyakori, fogd fel kalandként.
Nem csak az autóból áll a világ.
De ha ennyire hozzászoktál, és már nem tudsz élni nélküle, akkor egyszerű: keress munkát - ha nincs, tedd le a jogsit, vegyél kocsit. Ne várd el, hogy mindig mások furikázzanak, mindig hozzád alkalmazkodjanak. Ne élősködj a szüleiden, ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljenek, akkor tegyél érte!















Én se adnám oda. Gyerekemnek odaadnám, gyerekem partnerének nem. Más lenne, ha házasok lennének, családjuk lenne, de ez a fiú apukádnak most senkije sem. Miért adná oda neki?
És igen, elsősorban a fiúnak a szüleitől kéne kérnie. Ha ők nem akarják odaadni (a színházat csak kifogásnak érzem), akkor el lehet menni vonattal, busszal. Nem fogtok abba sem belehalni.
Egyébként jót mulatok az ilyen életképtelen, gazdag családokon, ahol egy családban 3 autó van, mindenki egészséges (nem rokkant) de gond 200km-re elutaznia egy fiatalembernek és barátnőjének.





Még egy mondat:
"Most a kocsija karosszériája atomokra van szedve, nem igazán lesz használható egy hónapon belül."
Elképzelni sem tudom, mit javítanak egy álló hónapon át a karosszérián. Biztos nem vinném oda a kocsim, ahol ilyen munkatempóban dolgoznak.
"gond 200km-re elutaznia egy fiatalembernek és barátnőjének."
4 körül tudunk indulni délután, nekem óráim vannak addig, a barátom pedig dolgozik. Busz/vonat kb fél napos program lenne, szóval éjjel érnénk oda...
"Elképzelni sem tudom, mit javítanak egy álló hónapon át a karosszérián. Biztos nem vinném oda a kocsim, ahol ilyen munkatempóban dolgoznak."
Kicsit túlterhelte, és először a fizető ügyfelek kocsiját kasznizzák és fényezik, a sajátot csak akkor, ha épp ráérnek, ami nem túl gyakori.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!