Mit csináljak ha a lányom folyton hazudozik nekem de én tudom az igazságot?

Bocsi tehát bizonyos bulihelyre.

De ha nem annak meg nincs köze az ő szándékához. Mert miért menne? Azért mert a barátai meg sz osztálytársai meg hasonló. A vele járó veszélyeket a szülő méri fel, lévén ő a felnőtt. Semmi köze a 2 fél érzéseinek egymáshoz.

#106-#108 - " akkor nem csodálom hogy nem volt jó a viszonyotok." - húha... egyébként 18 éves koromban már természetesen egyedül éltem... igazándiból tudod pont az a baj, hogy csak huszonéves koromban akadt le rólam végleg anyám, és nem mondjuk 12 éves koromban...hogy magam tudjam irányítani az életemet a saját értékrendem szerint... azzal ugyanis valszeg sokkal jobban jártam volna... mint úgy, hogy közben folyamatosan harcolnom is kell egy-két "csak jót akaró"-val...

(tudod, ezért közröhej, hogy van egy réteg, amelyik az ilyen szülő-kritikus kérdéseknél mániákusan beírja, hogy "úgy is meg fogod bánni" - ugye most is fut egy ilyen, ez az anyák napjás...)

#114 "Valóban, de azt is figyelembe veszem hogy milyen állapotban. Drogok, pia, fűvel fával közösülés...Nem kell szépíteni." - igen, ilyen is van, ez is az élet része. "Bezzegamiidőnkben" is volt - félreértés ne essék - csak akkor építőtábornak, meg KISZ-tábornak hívták.

De ha már itt tartunk, szerinted a szülő hogy tud felelősséget vállalni a saját döntéséért - már ha ő akar kontrollálni és dönteni?

Ez az élet része? Hát azért ez kissé túlzás. rendben fiatal szórakozzon, nyilván ismerkedik az alkohollal, más az ha egy buli után másnap látom rajta h szened a macskajajjtol és megkérdem hogy akkor ez így megérte-e gondolja át, vagy egész fesztivál alatt be van piálva szívva nyomva detox közeli állapotban van. legyen fiuja, de ne legyen már 16 évesen minden hétvégén más pasi ágyában (sátrában?) mert ez is pl minden csak nem normális. Egy szülőnek joga van egy ilyen gyereket visszafogni, és nincs "mert a mi időnkben". Mármint a magam nevében beszélve. Mint mondtam aranyközépút, nem észnélkül szabdjára engedni.

Azt meg pláne nem értem hogy egy felnőtt h vállal felelősséget a saját döntéséért? Talán úgy hogy felnőtt...erről is írtam korábban, máshogy mérlegel mint egy hibbant kis tini.

De ha már itt tartunk, szerinted a szülő hogy tud felelősséget vállalni a saját döntéséért - már ha ő akar kontrollálni és dönteni?

Talán a tapasztalattal, amivel rendelkezik, míg a 13-15 éves gyerekem még nem. És ha elvárod, hogy a szülő eltartsa a gyerekét, akkor az ellen se emeld fel a szavad, hogy ő szabjon határt. Itt persze nem az ésszerűtlen csak azért se keménykedésre gondolok, menjen bulizni 16 évesen, nyaraljon barátokkal, pasival 18 évesen, aludjon barátnőknél, járjanak el pizzázni, bowlingozni, kocsmázni, de 14 évesen ne akarjon már pasikkal aludni, meg fesztiválozgatni.

#118, és, ha bizonyos dolgokban pont ugyanúgy mérlegel? Akkor hogy tudja érvényesíteni a szülő felelősségét? Hogy és kitől kaphatja vissza, amit azért vesztett, mert pechére olyan szülei vannak, amilyenek? Akik csak folyamatosan visszahúzták a SAJÁT útján?

Ha van erre javaslatod, örömmel hallgatom... mert én sajnos csak a negatív megoldást ismerem, azt, hogy ő is hasonlóan kezd el bánni a szüleivel, mint azok vele. De ha van konstruktív javaslatod a destruktív helyett, ne kímélj...:)))