Mit csináljak ha a lányom folyton hazudozik nekem de én tudom az igazságot?

"Nem tudom elviselni ha nem az enyém az utolsó szó?" - mint a mellékelt ábra mutatja - most is:)

Egyébként meg egyszerű, magadnak megszabhatod, hogy mit csinálsz, másnak meg nem. Javaslom, szokd meg.

"Nem vagy normális, pszichológus jókat szemezgetne rajtad az is biztos." - haha, nem ez az első tévedésed:)))) - bár gyanítom az utolsó se...

"és kiskorúakat biztat arra hogy rendszabályozzák meg a szüleiket." - miért, mire biztassam, ha nem arra, hogy bátran éljenek a jogaikkal? Az elvtelen engedelmességre? Ugyan, miért akarjak ártani én is nekik? Arra ott vannak a "rendpárti-értékelvűek"...

miért, mire biztassam,

Mondd te amnéziában szenvedsz? Már leirtam millioszor, sajnálom hogy te felnagyitod és a saját tetszésed szerint alakitod át. a kérdésedre válaszolva pedig, biztasd arra hogy legyen jó viszonyuk a saját édesanyjukkal édesapjukkal. közös döntéseket is lehet ám hozni ahol a gyereknek is van szava akarata, de bizonyos helyzetekben ismeri azt a szót hogy NEM...ez a marha nagy rendpárti és vaskalapos értékrendem ami szerinted oly ördögtől való és gúnyolni való. de ha sok sok oldalon keresztül nem fogtad fel hogy mire akadok kilyukadni nem most fogod elkezdeni igaz. a pszichológust meg teljesen komolyan mondtam. tudod aki már 50-en felül van (úgy számoltam bocs ha tévedek) és ennyire nincs túl a kamaszkori sérelmein az egyszerűen nem épp...erre még az is rátesz egy lapáttal hogy kiskorúakat buzdítasz arra hogy lázadjanak és ne fogadjanak szót soha semmilyen körülmények között...ez pedig szépítheted bárhogy abnormális viselkedés ami komoly gyerekkori fel nem dolgozott sérelmekre vezethető vissza amit nem akarsz elengedni. amíg magadban teszed magánügy, de ha rajtad múlna kiskorúakra is egyenként ráragasztanád ezt a világnézetet, és ez minden csak nem normális. nagyon nem

Most őszintén, miért vagy képtelen elviselni azt, hogy mások élnek a törvény adta jogaikkal? Vagy tudomásul vennei, hogy neked pont ugyanannyi jogod van a saját értékrendedhez, és annak hirdetéséhez, mint másnak az ő saját értékrendjéhez, és annak hirdetéséhez? Én azt gondoltam, hogy ezek a dolgok nagyjából evidensek mindenkinek.

És hát jó, úgy tűnik, vannak dolgok, amiket te megbocsájtanál, én meg nem. Nyilván vannak olyan dolgok is, amiket én bocsájtok meg, és te meg nem.

Pláne olyant miért kellene megbocsájtani, ha valaki valakire erőszakkal rá akarja kényszeríteni a saját értékrendjét - majd ráadásul kiderül, hogy semmiféle felelősséget nem tud, se nem akar vállalni érte, a "de én csak jót akartam" makogáson túl... tudod, a megbocsájtás erényét kiválóan lehet gyakorolni arra érdemes embereken is, első sorban az ember párján, aztán a leszármazóin, aztán a barátokon/szomszédokon/munkatársakon... (stb)... is, miért pont az arra legérdemtelenebben kellene, pláne, ha még bocsánatot se hajlandó kérni? Gondolom, ha jól magadba nézel, erre magad se tudnád a választ...

(ahogy arra se, hogy az engedelmességet miért kellene jobb tulajdonságnak tartani a lázadásnál)

Vagy tudomásul vennei, hogy neked pont ugyanannyi jogod van a saját értékrendedhez, és annak hirdetéséhez, mint másnak az ő saját értékrendjéhez, és annak hirdetéséhez?

ezt is leírtam már neked, látszik nem figyelsz csak hajtod a magadét.

Felnőttként abban hiszel amiben akarsz, azzal szemben lázadsz amivel szemben akarsz, és törvényes kereteken belül azt teszel amit csak akarsz. ott nincs értékrend ráerőltetés mert badarság.

de mi most gyerekekről beszélünk kis 13 és 14 évesekről, akik tetszik vagy nem nincsenek saját felelősségük tudatában. sokszor nem meggyőződésből inkább divatból birkaszellemből cselekszenek, ami nem baj, ez a dolguk, a szülőé meg az hogy figyeljen rá, és ha olyanra készül amit később megbánna vagy ne adj isten súlyos baja lenne belőle akkor meghúzza azt a bizonyos vonalat....ha neked a kettő ugyan az és semmi különbséget nem látsz a két szitu között, akkor tényleg felesleges volt oldalakon keresztül vitázni. elvi dolgokat nem fogsz fel. és elvi dolgokat nagyítasz fel. itt nem olyan dolgokról van szó hogy de anyúúú én akkor is a 13 kerületi gimibe akarok tovább tanulni anyuka meg akkor is a 10 kerületibe küldené...ez nettó ökörség, a gyereknek is van akarata elképzelése. de ha 14 évesen kitalálja hogy ő a hajógyári szigetre akar menni buliba egy szál miniszoknyában akkor lehessen már a szülőnek annyi joga hogy közli vele hogy szó nem lehet róla, mert mondjuk nem akarja a naiv gyerekét a Duna aljáról viszont látni pl...de ez is csak egy példa, mielőtt nekem esnél mindenki azt enged meg a gyerekének amit akar, ha elengedi elengedi, de ha ő egy olyan szülő akii nem, azt ne égessük már el máglyán.

Nemrég volt egy olyan kérdés gyerekvállalás topikban hogy 16 évest engednék e Balaton Soundra és egyöntetüleg minden sülő nemmel voksolt :) gondolhatod nem véletlenül. Nem én vagyok hülye és mindenki más helikopter. A szülő félti a gyerekét és ezért joggal szabályozza is bizonyos korban.