Az ilyen ember jól tudja az igazságot, vagy ez már lehet mentális probléma is?

Apám alkoholista, de folyamatos tagadásban van, újra és újra irreális dolgokkal áll elő,hogy mire ment el a pénz (pl. ennivalóra,miközben a hűtő az kong, ha van is benne valami, nem haladja meg az 1.000 forintot, míg szerinte 150 ezer is elmegy csak az ennivalóra)

Mikor leültünk vele beszélni,hogy ez az életvitel nem folytatható, akkor látszólag elgondolkodott (nem vallott be semmit), úgy nézett ki,hogy komolyan átgondolja a dolgokat, a tényekre nem reagált, vagy részben elismert dolgokat.

Aztán másnap, mint az őrült ki letépte láncát, úgy ontotta magából a butaságokat, mivel kellett neki egy-két nap, mire kitalált valami "ellenérvet" (jellemző rá,hogy nem tud rögtön reagálni, és gondolkoznia kell egy-egy hazugságon,ilyenkor hallgat,később pedig támad)

De körülbelül olyan érvekkel állt elő,hogy azért nincs pénz mert a fal az fehér, és emiatt nincs pénzünk.

Kedvenc retorikai eszköze,hogy letagadja, azt amit mond, -akár az előző szavát is-.(lényegében lehetetlen vele vitatkozni, na nem azért mert olyan magasröptű gondolatai vannak, hanem ezért)

Ami még fontos,hogy ő soha semmiről nem tehet, abszolút a rendszer, és az élet áldozata, és mi is csak azért feltételezzük róla,hogy alkoholista, mert nem tudott nekünk, a gyerekinek lakást/autót venni, és mi ezért haragszunk rá, és kitaláltuk ezt ellene.

Magam sem tudom eldönteni,hogy ez egy nagy hazugság, és ő csak dörzsöli a tenyerét, és mélyen hisz benne,hogy mi elhisszük majd a mondanivalóját, és közben mondogatja,hogy "de jó, ezek a hülyék mindent elhisznek" , vagy ez sokkal inkább egy komoly mentális probléma lehet?(talán az alkohol miatt?)