A szuleim nem engednek kibontakozni, hatraltatnak a terveimben. Mit tegyek?

A lenyeg: eleg szegeny csalad vagyunk. Videken elunk. A zoldsegeink es a husunk nagyresze sajat termelesu, kocsink nincs, sokszor bliccelek amikor suliba megyek, mert nem tudok jegyet/berletet venni. Igyekszem jo tanulo lenni de az orak nagyresze azzal megy el, hogy a tanarok a cigany diakokat csititjak, szoval nem valami hatekony az oktatas errefele. A masik, hogy a kertunk eleg nagy, van mit tenni rajta minden nap. +vannak tyukok, kacsak, nyulak. Veluk is van munka. Kiveszem a reszemet belole, hiszen itt lakom, en is ezt eszem, de az elmult 2 evben kezd odaig fajulni, hogy apam mar csak fekszik es iszik, anya megfoz, es csinalom a kertet meg a takaritast, mert anyanak mar faj a dereka. Errefele nincs semmi. Van par kocsma, egy disco, egy mozi, es egy muzeum. Ennyi. De ezekhez is penz kene. Nagyon el szeretnek menni inne. Anyukamnak van egy huga. Na o megcsinalta a szerencsejet, pedig o is ide szuletett. Egyetemre jart, nyelveket beszel, nagyon jo munkaja van. A ferje detto. A gyerekei pedig szinten kituno tanulok, nyelveket beszelnek, sportolnak, nyaralnak stb. En kreativnak, tehetsegesnek, erosnek tartom magam. Onszorgalombol rengeteget olvasok, angolul nezek filmeket, hiradot stb. A varos lehetosegeihez kepest a maximumot hozom ki magambol. Jovore erettsegizem, es nagyon szeretnek tovabbtanulni. A szuleim rendesen fel voltak haborodva, hogy ezt megis hogy go dolom, mifelenk nem mennek egyetemre az emberek. Meg a tanarok is furcsan neztek ram, hogy eleg meresz vagyok, a diakok 1%-a megy egyetemre. A nagynenem is megcsinalta 0 tamogatassal(a nagyszuleim nem elleneztek, csak penzuk nem volt ra). O is sokat nelkulozott, sokszor nem volt mit ennie, de tudta, hogy itt csak a gyari munka van, vagy a nagy semmi. Meg segitene is nekem, de a szuleim nagyon ellenzik. Tudom, hogy addigra felnott leszek es en dontok az eletemrol, de allandoan jon a lelkiterror, hogy ha en elmegyek mi lesz. Ismerem anyukamat, tenyleg kart tenne magaban.