Mit lehet tenni ebben a családi ügyben, régóta tart és hátráltatnak a felépülésem közben is, merre lépjek, tényleg valaki (akár tanács. )?
Rólam és édesapámról lenne szó. Próbálom tömören és érthetően leírni.
Kb. 10 éve volt az iskolában egy pánikrohamom, azóta kezdtem el szedni szorongáscsökkentőt, majd 2,5 éve egy rossz pszichiáterhez kerültem, aki súlyos mellékhatású gyógyszert írt fel. Így most már én sem értem miért hagytam ennyi ideig, de lényeg, hogy fokozatosan vége. A mellékhatásai itt elolvashatók, 70%-ban igazak votlak, mint egy degenerált olyan voltam, míg egy rehabilitáción levettek már mindent...
másnéven Velaxin/Venlafaxin. Ezt szedtem 2,5 éve. Ezelőtt Rexetint szedtem, nem sokat (15 mg/nap), de így utólag rájöttem hogy csak tompított szellemileg. Most kezdek még fellélegezni, de lassan. Ez is egy folyamat és nagyon összetett leírni. A mellékhatások szépen lassan kezdtek el kialakulni, a linkben írtak.
Szóval édesapámról vagyis a helyzetemről (sok gyerekkorom óta), amit részben édesanyám is iszik részben megalkuvó:
-Éjszaka is figyelő állásban van (full komolyan), mikor tud belekötni a másikba, hogy ő nem tud aludni miközben mióta élek nem tud aludni
-Az orvos azt mondta neki, hogy nem szabad inni értágulat mellett, mert infarktus veszélye is fennáll, de továbbra is csinálja és keresi mikor köthet a másikba
-Az anyja rákos beteg, már lassan 1 éve szenvedteti a fiát azzal, hogy kibeszél mindenkit, paraoiái vannak és mindent az ellenkezőjéről ad elő és hozzátesz, hogy ne legyen békéje senkinek sem...most ő (a fia) ilyen fokozatosan bűntudat nélkül sérteget, számon kér, vádaskodik, mint valami óriás hőbörög a saját baján és zeng az egész ház
-Állandóan feszélyes valamivel, ne mtudok elindulni sem így a saját utamon, mert mindig valamivel visszafog és így nem lehet lépésről lépésre haladni, mert amikor találkozunk lesz egy megnyilvánulása
Szinte az élő fába beleköt mások szavait pofátlanul ám kiforgatva;
"Az miért van így? Ezt miért tetted oda? Miért nem ezt csinálod? Ezt kellett volna csinálnod! Látod én milyen király vagyok mindent tudok ahogy jó és nem kötözködöm saját magammal!"
Az ember életét is felfogatja. bemegy a szobámba és feltúr mindent mert keres egy csavart vagy egy oda nem illő dolgot, de ő biztosan mg van róla győződve, hogy az csakis ott lehet. Mindenkinek szátkürtölte, hogy a saját fia, aki már lemondott róla milyen elmebeteg, degenerált, hülye, meg b*zi meg utál mindenkit, élősködik meg amit rátesz és amiről nem hallok (azok a súlyosabbak)
-Általában nincs nagyon dolga és itthon nézi az eget vagy rendezkedik más holmija közt. Vagy ha nem ez, akkor mindent elront, kolompol kora reggel, ha nem működik valami hétvégén reggelek reggelén (kazán, gáz...). Nem ép. Szerintem a környeztee kára az életvitele, ami előrébb viszi. Akár órákig is, kikapcsolt televízió mellett.
-Mindig ráerőlteti az érvényesülését a másikra és a másik már undorodik tőle. Nem hagyja nyugodni, rajtam akar mindig csimpaszkodni vagy állandóan az árnyékomban van, engem figyel, ha itthon vagyok, hallgatózik, leskelődik is.
ha felelnie kell stílusáért mindig rájátszik, alpári módon. Nem vallja be a dolgokat. A másik esetben pedig az ellenkezője. Sajnáltatja magát, katasztrofizál, lehúzza az ember hangulatát akaratlagosan. Meg akar halni, mert őt senki sem szereti, nem tudja miért van vele minden, ő csak jót akar és jót cselekszik, ő mindent megad, amit más még ennek a negyedét sem. Csak ő adott ennyi mindent meg még embert nem látott volna aki ilyen jó apa lett volna, állandóan ezt játsza más előtt, mindent felnagyít, akár az anyja még mai napig is szerencsétlen
-Veri a feleségét is ittasan. Majd mikor elbizonytalanodik, sír neki térden állva és igér mindent. Ami előfordult jópárszor és legközelebb nem veszi észre már magát, hogy ez már lejárt
-Én kerestem neki munkát, egyet sem hívott fel az 5 közül, azóta nem foglalkozom vele. Nem tud elvállalni semmit, mert nem bírja elviselni a többi normális embert, nem bírja elviselni, hogy nem túrhat ki mást. Csak a pénz érdekli és állandóan ezen jártatja a száját. Csak pénz és mindenkit meg lehet venni és nincs erkölcs, csak pénz és kész. Senkiben nem lehet, megbízni, csak amit ellopsz az a tiéd bármikor!
Azt hiszi őt szolgálják, képes rákérdezni dolgokra, hogy ezt megcsináltad, ez kész van? (Ami az ő érdeke) Majd végére ezt szólja: kiváncsi leszek. Fösvénység nincs, akkor semmi.
Már ott tart, hogy van deformálva a feje kör alakról már lassan szögletessé kb. fél éve.
Érdekes édesanyám pár éve mikor szerencsétlen édesapja meghalt 100%-osan megértő volt és egy rossz szó nem eset még ki a száján és lehetett vele kommunikálni, egyeztetni, megbeszélni valamit.
Mit kezdjek vele? Üssem mozgássérültre, akkor még feljelent és kitalál valami jó szappanoperába illő dolgot, mert hazudni rögtönözve tud és kitalálni mindenféle ócsároló szavakat. Mellesleg nem teszem, mert az én lelkemen nem fog száradni egy ilyen ember veszte, legyen az bárki. De ritkán gondolkodás nélkül megérdemelné.
Vagy folytassam ugyanígy így az életem megint 5 évre, 10 évre mintha hozzá lennék zárva vagy mit lehet tenni ezügyben? Egyedül kevés vagyok. Ismerem milyen. Ha nem veleszületett szellemi betegség, akkor tényleg direkt csinálja a környezete kiírtása acél és rám is rámtevődik, ha továbbra sem tudom véglegesen lezárni. Édesanyám nincs már mellettem, megátkozta őt is, mivel egyre jobban beletörődik ahogy az évek teltek. Egyre jobban veszi át a stílusát és a régi énje meghanyatlott. Ő is kárörvendő, fösvény, lassan, mint egy tárgy úgy viselkedik ls úgy kezel - bár biztos köze lehet a gyógyszereknek, mert már a kezemen nem tudom megszámolni mennyit szed és azok mind egy mellékhatást fejtenek ki (szívritmus, koleszterin, antidepresszáns, szutyok fájdalomcsillapítók és ilyen-olyan vitaminok de össze-vissza minden tartosítószerrel meg adalékanyaggal felújtak).
Családsegítő?
Pszichiáter?
Rendőrség?
vagy Ombudsman vagy mi?
Mind ugyanazt mondja.
Az idegenek meg úgy elküldenek...akár az ismerőseim is a saját világukon kívül egyszerűen félnek, nincs merszük másnak segíteni, tanácsot adni vagy bármi. A legtöbbjük sajnos csak a másik pénzére megy. Akik meg segítőkészebbek, azok megint rossz helyzetben vannak, el vannak bújva, fizetik a tartozásukat, napról napra élnek a mostani körülményeknél még lehet rosszabbul, más ismerősöm meg nincs, aki e kettő közt lehetne. Az én hibám!
Ez egy olyan helyzet, hogy egyedül alig tudom elkapni sem, mert egyenlőre még egy agyam van és sajnos nem vagyok multifunkciós.
Szerintetek ilyen lesz, miután meghal az anyja is? Arra megy, hogy lassan elpusztítja a környezetét?
Most jól leírtam mindent, el is mentem ezt szövegként és ha itt nem, akkor hátha valami csoda segíthet majd, de lényeg, hogy ennyi idő után ahogyt udtam a legjobban összeírtam. Ne haragudjatok az ismétlésért.
Mennyi idős vagy? Javasolnám, hogy költözz koliba, menj el otthonról. Ebben a légkörben szörnyű lehet élni, nem bírnám.
Vannak bentlakásos középiskolák.
Az a helyzet, hogy sokan könnyű helyzetben vagytok, mert én emellett ízületi betegséggel is szenvedek, edzeni sem edzhetek, hogy jobb legyen a közérzetem,
néha rámjönnek fájdalmak, a nyakam sem tudom mozdítani és lehet, hogy életem végéig ez kísér, szóval olyan vagyok, mint egy 80 éves, aki épphogy járni tud emellett félelmeim vannak, hogy mindig ez fog-e rám várni, hogy segítséget senki nem fog tudni adni, magasból mindig le leszek, mikor valamikor még tudtam önnállóan cselekedni és valahogy formálni az életem, amit kaptam, de ezek szerint nem az én kezemben van! Egy véget nem érő mókuskerék, mert amikor az egyik rossz elmúlik jön a másik. Még időm sincs, hogy lépjek, még időm sincs!!!
És mellesleg senkinek nem panaszkodok a bajaimról meg általában semmiről sem, csak valahol az ösztöneim elkezdik keresni, mint itt is, hogy hátha tud valaki az utamra tanácsot adni. Talán nem ezt érdemlem! Talán ezek elvesztegetett idők, amiben még beleszólni sem tudok...ennyi.
Becsülje az az éeltét aki nincs iylesmiben benne!
Egyértelműen el kell szakadnod ettől a környezettől, mert tönkremész bele. Már felnőtt vagy, ők is felnőttek, majd gondoskodnak magukról, te meg kezdd élni az életed. Úgy beszélsz, mint egy tizenéves, pedig már rég a sarkadra kellett volna állnod. Tudom, betegség meg minden, de ne a csodát várd, hanem "segíts magadon, Isten is megsegít".
Próbálj pozitívan gondolkodni, ha mindig azt mondogatod, hogy senki nem segít, minden rossz, ez bajom az a bajom, az nem vezet sehova. Vedd a kezedbe az irányítást, légy határozott és ne engedd, hogy letörjenek a savanyú megjegyzések.
Haladj kis lépésekkel. Keress munkát, ha kell, végezz másik szakmát vagy tanfolyamot.
Költözz el.
Nem minden edzésforma terhelő, keresd meg a megfelelő kikapcsolódást, akár menj uszodába vagy ülj fel a biciklire és tegyél egy kört a természetben.
Keress hobbit, ami érdekel, leköt, amit élvezel.
SZerezz barátokat. Az ember társas lény, kell valaki akivel meg lehet osztani az örömünk-bánatunk. Ha többet leszel emberek között és javul a hangulatod, akkor egész másként fogod látni a világot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!