Mi értelme egy olyan kapcsolatnak, ahol a férfi/nő nem engedi kibontakozni a másikat, folyton féltékeny (mint 1 idegbeteg) semmi ok nélkül, veszekedik, stb?

ilyenkor szokott az jönni, hogy

"jajjj, de annyira szereteeeeem, és tudom, hogy ő is szeret engem, brühühűűűű"

és együtt maradnak a következő vitáig, ahogy pedig ugyan ezek a gondolatok előjönnek majd...

Akik azt mondják hogy a gyerek miatt vannak még együtt azok valójában nem a gyerek miatt vannak együtt hanem a gyereket ürügyként használják arra hogy ne kelljen kilépniük a kapcsolatból. Hogy miért nem akarnak kilépni? Mert rettegnek attól hogy mi lesz majd egyedül. Hogy ők maguk még annyira se lesznek boldogok de még elégedettek se a saját életükkel mint most. Francot érdekli őket hogy a gyereknek melyik a jobb: menni vagy maradni.

Gyávák mert nem mernek változtatni az életükön pedig lenne rá lehetőség és önzők mert:

- egyrészt mert az másodlagos számukra hogy a gyereknek melyik megoldás jobb: együtt maradni és marakodni tovább, ezzel pedig jó előre elvenni a gyerek kedvét a jövőbeli párkapcsolatoktól vagy megadni önmaguknak az esélyt egy valóban boldog életre, a gyereknek pedig az esélyt egy normális szülői mintaképre

- másrészt mert akik elég gyávák ahhoz hogy együtt maradjanak azok később a gyereken fogják megbosszulni mindezt, éreztetni fogják vele hogy "miattad adtunk fel mindent, hát így kell viselkedned anyáddal/apáddal?"