Mi értelme egy olyan kapcsolatnak, ahol a férfi/nő nem engedi kibontakozni a másikat, folyton féltékeny (mint 1 idegbeteg) semmi ok nélkül, veszekedik, stb?

Félelem a magánytól, hogy még ez a szar kapcsolata sem lesz.

Nem tudom, a szüleim lassan 30 éve ezt csinálják. És pont miattunk, gyerekek miatt nem váltak el. Mi már elköltöztünk, most a vagyon miatt nem válnak el. Egyébként apukám már megtanulta kezelni, mikor anyám elkezd ordítani, egyszerűen lemegy alfába és meg se hallja. Komolyan nem értem, hogy bírja. De hatásos, mert ha nem szól vissza anyának senki, ő is befejezi. A féltékenység mindkettejük részéről megvan, de apa a betegesebb, mert anyám már lépett félre. Szerintem a megszokás tartja őket össze, meg az, hogy így kényelmesebb, mint 50 felett új életet kezdeni.