A szuleim nem engednek kibontakozni, hatraltatnak a terveimben. Mit tegyek?

Inkább magában tegyen kárt, mint a Te életedet Örökre...

Mo-n vannak régiók amiket a teljes elszegényedés, az elöregedés, és a kisebbség növekedése jellemez.

Szerintem nagyon öntudatos vagy, biztos sikerülni fog, mert akinél nem, az rá sem ébred mit kéne csinálnia, és hogyan.

Ne fogalalkozz a tanáraiddal, ha jól tanulsz, érettségi utána menj költözz el, az első állami finanszírozású fősuli szakra add be a jelentkezésedet, és menj el Budapestre, vagy egy másik nagyvárosba vagy ha ott maradsz tengődni fogsz örökre.

Akár maradsz akár nem a szüleiden nem tudsz segíteni, mert csak azokon lehet, akik magukon is segíteni akarnak.

Nem egy tini dolga nyulat tenyészteni meg kertet kapálni.

Ők is csak azért csinálják, hogy legyen mit enniük de az élet azért így eléggé le van egyszerűsítve. Vagyis primitív.

Dehogy tenne kárt magában. Ne hagyd magad mindenféle hülyeséggel zsarolni. Miért is ne tanulnál tovább, azért, mert az ott nem szokás? Korábban tévét nézni sem volt szokás, gondolom, abba is beleszoktak. Az meg - ami az igazi ok, mert ez a "mifelénk nem szokás" csak ürügy -, hogy őket zavarná, ha te többre vinnéd az életben, mint ők, ne tartson vissza. Ez az ő saját lelki problémájuk, amit nekik maguknak kell megoldaniuk.

Mindenesetre szerintem ne beszélj túl sokat erről a témáról, felesleges a hátralévő több mint egy évet veszekedéssel tölteni. Hadd higgye anyukád csak azt, hogy letettél a tervedről, és közöld majd akkor vele, mi a helyzet, amikor majd aktuális lesz.

Egyébként meg ha kitörsz ebből a környezetből, és jobban fogsz keresni, akkor őket is jobban fogod tudni majd segíteni idősebb korukban. Szóval egy újabb érv, ami miatt nincs okod rosszul érezni magad a döntésed miatt.

Egyáltalán nem biztos, hogy anyukád kárt tenne magában, különben se a világ végére mész, nem veszít el örökre. Apádnak mondd meg, hogy szedje össze magát, mert ha te elmész, nem lesz mit ennie és innia sem.

Az helyes, hogy segítesz otthon (nem értem, miért lenne felmentve valaki a közös, ráadásul megélhetést biztosító otthoni munka alól pusztán azért, mert még nincs 18), és ne az első fősulit nézd ki, hanem olyat, amivel jól fizető és általad kedvelt, érdekes munkát végezhetsz, valamint a képességeid is megvannak hozzá.

rokonom 2 éves sulit csinált gimi után, technikus lett, 1,5 évig gyárba dolgozott, 1,5 évig elektromos szekrényeket szerelt, most pesten meg tud élni albérletben, mint technikus.

Én a mérnököt és programozót tudom elképzelni még. mérnöki elég rizikós, 3 éves lehet nem sokat ér, és 6 évig szegénységben élni nem olyan jó. Bármi történhet. Szoc tám, ösztöndíj 10-10ezer, van diákhitel amit lazán visszafizetsz ha dolgozol, de ez lehet nem lesz elég.

ha programozni akarsz, akkor lehet jobban jársz, ha nem mész egyetemre, otthon megtanulod, aztán, 22 évesen keresel egy munkát, addig is dolgozol. Hidd el, az egyetemen se tanítják a programozást, csak kérdezik. Ha most elkezded, leszarod a sulit, 1,5 év rengeteg.

Hát én már korábban iskolát váltottam volna, elmentem volna nagyobb városba, ha nem is megyeszékhelyre egy jó gimnáziumba kollegistának, ahonnan az embereknek legalább fele egyetemre megy. elég nehéz úgy egyetemre bekerülni, ha nem készítenek fel. Még az ország legerősebb 5 gimnáziumába járók is sokszor mennek el többszázezer Ft-os felvételi felkészítőre, hogy minél biztosabbra mehessenek.

Szóval először is olyan környezetbe kellene kerülj, ahol tudnak segíteni neked ebben.

Azután járj utána a támogatásoknak, sokféle jár, amiből meg tudsz majd élni a tanulás mellett.

Mit szeretnél tanulni, mi szeretnél lenni?

8: "Évente 60-70 ezer diák kezd államilag támogatott felsőfokú képzésen, meglepődnék, ha ez mind az 5 (?) elitgimnáziumból kerülne ki.:-"

És miért teszel úgy, mintha én bármi effélét állítottam volna?

tudom, hogy engem lepontoznak mindig, talán mert itt mindenki 18 év alatti.

Az egész gimis anyag totál felesleges az egyetemeken, a nehezebb szakokra, főleg az informatikus, régen nagyon könnyű volt bekerülni, mert kevesen választották.

Én elvégeztem a programterv. matematikust, úgy hogy nem sok pénzünk volt, és gimiben is nagyon rágörcsöltem. Hát nagy "buli" volt, de nyugisabb lett volna, ha itthon maradok és hétvégente tanulok, ha tudtam volna, hogy mit kell ésugyanúgy találtam volna állást.

Én majdnem annyi támogatást kaptam mintha dolgoznék mert félárva vagyok