Miert nem kepesek a szuleim par ora hosszara felretenni a sertettseget?

Úgy érted, német tannyelvű iskolába jársz, és 8 év alatt már el is jutottál oda, hogy tudsz is németül? Őszintén gratulálok.:D

Ha nem nyilatkoznál ilyen öntelt (és ostoba) stílusban, azt írtam volna, hogy tényleg megerőltethetnék magukat a szüleid a kedvedért. Így viszont elgondolkodtam, hogy ha velük is ilyen stílusban társalogsz, kizárólag az érdekel, hogy neked mi a fontos, akkor valahol érthető, ha nem törik kezüket-lábukat azért, hogy kedvedre tegyenek.

Igazad van, de ha ennyire nem tudnak viselkedni, akkor csak tönkretennék a napodat.

Próbáld szeparálni őket. Pl mekkora helyen lenne a tornászbajnokság? Nem tudod őket külön ültetni? Annyira csak nem kisgyerekek, hogy a végén 2 percig nem tudnak mosolyogni és csinálni egy fotót, ha jó eredményt érsz el.

A ballagást szintén nem értem. Egy átlagos iskola pont elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen egymás mellett állniuk és ti úgyis végigmentek az egészen. Anyud a földszinten áll, apud az emeleten, végén pedig szintén 2 percet kéne kibírniuk, puszi, ügyes vagy, erőltetett mosoly, büszkék vagyunk rád, lefotóznak a barátnőiddel, egymással, aztán mehetnek külön.

A kérdés lényegének szempontjától teljesen független, milyen tanulmányokat végez vagy végzett el a kérdező.

Ő tulajdonképpen most a szülei közötti villámhárító szerepét éli, ami nem jó, ez a lényeg a kérdésben, és ezek az elvált szülők még annyit sem képesek a gyerekük kedvéért megtenni, hogy viseljék el egymást olyan eseményeken, ami a gyerekük életében fontos.

No, ez a lényeg.

A többi kitérőtől meg személyeskedéstől kíméljük meg a kérdezőt, mert amúgy is sok terhet cipel a vállán a szülei miatt ilyen fiatalon, amikor még az lenne fontos, hogy tanuljon és gyerek legyen, és legyenek sikerélményei, hogy könnyebben dönthessen, merre akarja tovább építeni a jövőjét. Erre viszont eléggé negatív hatással vannak a szülők a maguk dedós viselkedésével.

Elég pocsék érzés gyerekként azzal szembesülni, hogy a szüleinket nem érdekeljük igazán csak azért, mert ők megharagudtak egymásra (okkal, ok nélkül, mindegy).

Kérdező, ha megoldható, hogy távol legyenek egymástól ezeken az eseményeken, és csak pár percekre fussanak össze, míg veled találkoznak, és ebbe belemennek, próbáld ezt szorgalmazni. Ha nagyon marakodnak, akkor meg ne játszd a békéltetőt, hanem menj nélkülük.

Tök mindegy, milyen program lesz, amin a kérdező szeretné, ha a szülei ott lennének, olyan nagy kérés tőlük, hogy ott legyenek...?!

Kérdező, a szüleidre nem lehet szavakkal hatni. Valószínűleg kénytelen leszel azt tenni, amit beígértél nekik: nem foglalni helyeket.

A másik lehetőség az, hogy csinálsz egy ilyen kb. 5 kérdésből álló kérdéssort. Kezdd azzal, hogy: Ha megkérnélek, hogy vigyél az iskolába elvinnél? Jöjjenek egyre "komolyabb" kérések, pl: Ha beteg lennék elvinnél orvoshoz? Aztán a legkomolyabbak: Ha égne a ház, kivinnél onnan? És ha erre igent mondtak, utolsónak tedd fel a kérdést, hogy ha megkérnéd eljönnének-e a vizsgabizonyítvány átadódra?

Ebből a szüleidnek le kéne esnie, hogy egy számukra igen könnyen teljesíthető dologból csinálnak élet-halál kérdést, amivel viszont totál megbántanak téged. Lehet, hogy szájbarágósnak tűnik a módszer, de talán egy próbát megér, mert az a baj, hogy nem értik, vagy nem érdekli őket, hogy ez neked fontos.

Nekem a fél (nagyon közeli) családom nem jött el a diplomaosztómra, és ott és azon a ponton gallyra ment a kapcsolatunk. Nem teljesen, mert ha bajban voltak, meglátogattam őket, de ez egy alkalom volt az elmúlt években.

Örülök, hogy a 26. választól nem a szőrszálhasogató b..tatás ment, hanem ismét visszatértünk a valódi kérdéshez.

Kedves Kérdező!

Mint írtad, most apukád volt "hamarabb jófej". Nos, azt még megértem, hogy a sok évvel ezelőtti sérelmek feljönnek valakiben (bár aki az elrontott rántást 10 év távlatából fölemlegeti, azt nem is tartom épelméjűnek), de a lényeg, hogy apukád akkor és ott azt mondta, hogy eljönne - és nem kötötte ahhoz, hogy anyukád ne jöjjön.

Akkor most ezekre az eseményekre ő jön, anyukád meg nem. Ha máskor mindketten jófejek lesznek, akkor mindketten jönnek. Ha egyikük sem, akkor egyikük sem jön. Ez van, ennél többet nem tudsz csinálni.

Amikor önálló életet kezdesz, mérleget tudsz vonni, melyikük milyenre vizsgázott szülőként. Ebben nyilván benne lesz, hogy melyikük hányszor volt ilyen helyzetben jófej, és hányszor kicsinyes sértődött. És nyilván ez befolyásolni fogja, hogy utána melyikükkel mennyire tartod a kapcsolatot.

Sajnos ennél többet tehetsz.

Az itteni ostoba hozzászólókkal (13, 16, 20, 21, 25) pedig ne törődj! Az internetes fórumok tele vannak ilyenekkel. Ne húzd fel magad rajtuk és ne magyarázkodj nekik! Egyszerűen ugord át őket, mintha reklám-bannerek lennének. A normális válaszokat olvasd el, és azokon gondolkodj el.