Hogyan tehetném ezt jóvá apunál?

Alapbol ilyen termeszetu, nem szereti kimutatni az erzelmeit, ridegebb, huvosebb ember. Ettol meg biztosan szeret.

Te pedig valoszinuleg ezert bantodsz meg ilyen konnyen, mert elvarnad, hogy kimutassa, de o nem teszi.

Leulhetnetek megbeszelni ezt a dolgot, mar az nagy megkonnyebbules, ha kibeszeled magadbol. Lehet rosszul reagal majd ra, lehet nem tudna kezelni, de biztos megerinti a dolog. En szurkolok. :)

Neked nem kell semmit jóvá tenned. Nem haragszik: egyszerűen ilyen.

Én se anyámtól, se apámtól nem kaptam szeretetet.

Anyám soha meg nem dicsért, s mikor felnőtt fejjel apám fejére olvastam, hogy egyik szülőmtől sem kaptam valami sok szeretetet, azt mondta, hogy ebben igazam van.

Tudom, hogy nagyon rossz így élni, de ne hibáztasd magad emiatt - egyszerűen fogadd el, hogy ilyen kőkemény (én is sokat sírtam apám miatt) és lépj túl rajta.

Én annyit "profitáltam" belőle, hogy "teher alatt nő a pálma", azaz edzett lettem az élet viszontagságaival szemben :-)

Megpróbálhatod a beszélgetést, hogy mi miatt neheztel Rád, stb. de nagy reményt nem fűznék hozzá, mert szerintem ettől nem fog megváltozni (szintén tapasztalat)

Nem tudsz mit jóvá tenni, ő nem nyitott feléd soha. Egész kiskorod óta rossz a kapcsolat... Arról nem tehetsz ha már pár évesen is rossz kapcsolatod volt apukáddal. Szerintem kb kiskamasz-kamasz kornál jön el reálisan az a pont, amikor egy gyerek is el tudja rontani a kapcsolatot, előtte a szülő felelőssége, hogy milyen mederben zajlanak a dolgok. Amúgy anyukád mit mond erről? Biztos beszéltél már vele is róla, nem?

Sajnálom, hogy ezt írom, de olyan dolgot akarsz helyrehozni, ami sosem volt. Ne küzdj ennyit egy olyan ember figyelméért, aki nem akar rád figyelni. Értem, hogy nagyon rossz, de ha folyamatosan mész és felületet adsz arra, hogy bántson, attól nem lesz jobb senkinek. Úgy értem, hogy most önként szaladsz bele a pofonba. Én a helyedben eltávolodnék tőle picit, ha ő ennyire nem akar szoros kapcsolatot ápolni. Ha segít, akkor beszélj vele róla még egyszer, utána sírd ki magad és egy idő után jobb lesz. Hidd el, ha nem mész naponta házhoz a bántásért, akkor jobb lesz. Ez most olyan, mint amikor nem szakítasz egy rossz kapcsolatban, mert hiányozna, pedig te is tudod, hogy pár hét múlva már jobb lenne a folyamatos sírás és dráma nélkül.

Ulj le vele beszelni. Es mondd el neki amit itt irsz..hogy mit erzel es hogy nem bekepzeled.

Emlitsd meg hogy ha kedvedert kicsit maskepp alljon hozzad.

Nalunk is volt egy idoben problema aztan addig addig mondogattam.meg hivtam aput h elviszem vacsizni. Meg bowlingozni jartunk.h aztan azota MINDENT meg beszelunk. Becezget. Nagyon aranyoslett.

Nem olvastam el a többi választ, csak 2 dolgot írok:

1. Ha nem lehet javítani a kapcsolaton, azt fogadd el - nem lehet minden apa-lánya kapcsolat szép.

2. Fejezd ki őszintén és teljes szívből mi van veled. Lehet ez egy levélben ha úgy könnyebb, lehet ez szóban ha le tudsz ülni vele. Csak mondd el neki tényleg szívből. Én azért mondom ezt mert nekem meghalt a párom akivel konfliktusos viszonyban voltam (bár nagyon szerettük egymást), elbúcsúzni sem tudtam, sem bocsánatot kérni. Szóval beszélj vele úgy, mintha nem lenne biztos hogy holnap is beszélhetnél még vele. Mert el fog jönni ez a nap is és jobb előbb tisztába tenni a dolgokat - és békében elfogadni ami van, amilyenek vagyunk mi, emberek.

3-as vagyok:

a levél az tényleg nagyon jó ötlet! Igen, ha szóban nem megy, akkor írd meg neki levélben, mert ez duplán jó: van ideje elolvasni, megérteni, elgondolkodni rajta és megmarad neki, máskor is elő tudja venni, olvasgatni.

Bár Édesapám katona ember volt, elég kemény, de bizony az általam írt levélnek még Ő is örült :-)