Édesanyátok milyen gyakran sír előttetek? Miért sírt utoljára? Kort és nemet is írjatok légyszi!

Végig rinyálta az egész gyerekkorom. Hetente többször bőgött, mert szr az élete. Azóta felnőttem és már jól látom, hogy azért az, mert Ő alakította úgy. Akkor még sajnáltam és stresszeltem a szomorúságán. Ma már csak sajnálom. N32

talán 1 vagy 2 alkalommal. olyan rég volt, hogy az okát már elfelejtettem. 21f

Utoljára 10 éve láttam sírni, amikor apukám meghalt.

Úgy évente egyszer. Max. félévente. Amikor együtt éltünk, sem láttam sokkal gyakrabban sírni. Ha már odajut, annak oka van. Legutóbb a testvérem miatt sírt, mert nagyon megbántotta őt.

Mióta iszik többet bőg. Előtte olyan 2-3 havonta egyszer láttam. Már nem élünk együtt, de mikor hazalátogatok, ha otthon vagyok 3 napot azért szinte mindig van valami, ami miatt sír. Legutóbb a párjál vesztek össze. De egyébként olyasmiken szokott általában, hogy vele senki sem törődik vagy kövér vagy ronda vagy ilyesmi.. 25/L

Nekünk a családban jó életünk volt, régen is amikor szegénységben éltünk akkor is inkább a pénzhiány volt a legnagyobb gondunk, de nem panaszkodtunk mert ami kellett az megvolt nekünk, éhezni nem éheztünk csak extra dolgokra nem tellett. A szüleimnek volt szórakozási ehetőségük mindig akkor problémájuk nem volt. Édesanyám ritkán sírt legalább is csak eddigi életembe 2 alkalomra emlékszem amikor sírt előttem. Egyik egy temetésen volt de az érthető is volt mert mégis a testvérét temette el. A másik az is kb 6 éve volt amikor 1 hónap leforgása alatt rúgták ki anyámat a munkahelyéről mert megszűnt a gyár, apámat pedig 2 héttel később mert a főnöke a haverjait akarta betenni a művezetők helyére, amivel tönkre is tette a céget. Én akkor még sulis voltam és diákmunkát is csak úgy találtam hogy heti 2 nap fért bele amivel alig kerestem valamit. Akkor volt némi pénzhiány ami végett ismét szegénységbe kerültünk kb fél évre, kajára tellett, de az autót 1 évig nélkülözni kellett mert nem volt pénz a javítására és anyámnak szüksége volt az autóra mert faluba lakunk és a közeli városba érdemes csak bevásárolni mai napig oda is vagy megkért valakit vigye oda, vagy busszal ment. Apámnak is kellett volna és tudom hogy akkor nekem is nehéz volt a helyzetem mert nem tudtam rendesen matekot meg nyelvet tanulni az iskolába, külön tanárra nem tellett és evégett eléggé elcsesztem az érettségimet is ami miatt szüleim csalódtak bennem mert nem értették meg miért volt ennyire nehéz számomra, csak akkor fogták fel amikor netről leszedtem a feladatokat és eléjük vágtam akkor megértették. De lényegében édesanyám kevesett sírt előttem, meg 2 olyanról tudok hogy titokban sírt mert nem számíthatott senkire még a legjobb barátnőjére sem, de sajnos az élet ilyen, én ezt szerencsére 20 évesen megtapasztaltam milyen az ha az ember egyedül marad barátok, párkapcsolat nélkül.

Én nagyon ritkán láttam sírni, viszont egyszer én sirattam meg, ha ez eszembe jut, tudom, hogy milyen rossz gyerek vagyok, hogy ilyet tettem. :(