Kedves szülők! Ti elfogadnátok-e, ha a fiatok asperger szindrómás lányt választana?

Nekem egyik "ex-anyósom" se tudta,hogy ez a bajom.

Sőt,a családom kivételével szinte senki.

Én úgy viselkedek,mint egy normális átlagos ember,azt meg senki nem látja mennyire megterhelő ez nekem és mennyi időbe telt lemásolnom ,hogyan is kéne viselkedni .

Az itthoni dilijeim meg nem tartoznak anyósomra (ha lenne :'D) ,de ha kiderülne,akkor is max bolondnak titulálnak,de kétlem ,hogy az autizmus fog eszükbe jutni. Az emberek nagy része az autizmust egy ilyen esőember-szerű ,kanneri autistával azonosítja .

Mondjuk nekem nem aspergerem,hanem simán autizmusom van papíron,de a franc se tudja,30 éve nem volt ilyen fejlett a diagnosztika .

Nekem is volt Asperger szindrómás ismerősöm. Évekig nem tudtam, hogy az! Kicsit mókásnak, viccesnek találtam, de semmi több, az is inkább a személyiségére volt jellemző és nem az aspergerre.

Évekkel később tudtam meg, amikor egyszer összefutottunk.

Ez a betegség nem fertőző, nem öröklődő, tehát semmi kifogás nem lehet, csak az idegenkedés.

Tény, hogy különböző súlyosságú lehet, ami a társas kapcsolatokat nehezítheti.

20-as! Aspi, aki meg akar felelni az elvárásoknak a legrémesebb. Egyrészt fából vaskarika, másrészt a végeredmény egy borzalom. A barátaim azóta szaporodtak meg, mióta megengedem magamnak, hogy hülye legyek.

És ehhez egy Aspi lány segített hozzá...

Egyébként az Aspi a lányoknál is gyakori, csak mivel többet olvasnak, s többet foglalkoznak magukkal, jobban tudják palástolni.

Utolsó, nagyon igazat írsz, és ez nemcsak autistákra vonatkozik. Szeretnék én olyan auti lenni, aki képes felvállalni önmagát.

A kérdésnek amúgy legalább annyira van értelme, mintha azt kérdezném: "kedves aspergeres lányok, ti elfogadnátok-e, hogy a fiatok anyja korlátolt?"