Kedves szülők! Ti elfogadnátok-e, ha a fiatok asperger szindrómás lányt választana?

Mivel felnőtt ember, kénytelen lennék elfogadni, de nem örülnék neki.

Definiálná nekem valaki azt a fogalmat, hogy "elfogadni"? Egy szülő mégis mi a fenét tud csinálni a nem tetsző választottal anélkül, hogy nevetséges lenne? Megsértődik? Látványosan hideg? Vagy nem beszél velük? Annyi baj legyen...

Nem hiszem, hogy van más választása a szülőnek. Egyébként is, akit a gyerekem szeret, az nekem tökéletesen megfelel. Elvégre nem bűnözőről van szó.

Én is aspergeres vagyok. Férjemnek nem kötöttem rögtön az orrára, anyósomnak pedig fogalma sincs róla. Nem mondom, hogy mekkora barátnők vagyunk, mert nehezen barátkozom, de megvan a normális viszony. Ebből is látszik, hogy ez nem egy olyan"fogyatékosság", ami messziről látszik, főleg felnőtteknèl nem. Nem kell ebből ügyet csinálni.

Ő mondja, mert most ez a divat? Vagy tényleg az? Csak ez "mezei" pszichiáter mondta rá, vagy akinek ez a szakterülete? Mert extrém ritka, nőknél még inkább az, és sokkal nehezebben felismerhető, de minden második csajszikának ez a baja.

Igen, nagyon jó a kapcsolatunk, köszönöm. A nem kötöttem rögtön az orrára nem jelenti azt, hogy mikor komolyabb lett a dolog, nem mondtam el neki. Mivel szeret úgy, ahogy vagyok, elkönyvelte ezt mint egy + infót rólam, de nem nagyon foglalkozott vele soha. Ettől még szépen éldegélünk a gyerekekkel. Vagy szerinted egy aspergeresnek úgy kell kezdenie az ismerkedést, hogy"Szia! Zsuzsi vagyok, aspergeres. Téged hogy hívnak?"

Persze, hogy elfogadnám. Nem ő tehet róla :)

Nem vagyok szülő, ellenben lány vagyok, aki aspergeres. Anyósjelöltnek fogalma sincs róla, szerintem azt sem tudja, mi az. Ritkán találkozunk, nem igazán kedveljük egymást, aminek elsősorban az az oka, hogy nem vagyok gazdag, anyós pedig "megfelelő társadalmi rétegbe tartozó" menyet szeretne, akit ugráltathat, öltöztethet, mutogathat. Ennek én nem felelek meg és nem is akarok megfelelni, asperger ide vagy oda. Egyébként külső szemlélő, aki nem szakember (és nem lát napi legalább 20 órában) nem tudná megmondani rólam. A percenként több száz elemző algoritmus, ami végigfut a fejemben, valahányszor egy másik emberrel kommunikálok, nem látható.