Anya otthagyott, apa üvöltözött vele. Kinek van igaza? Jogos, hogy úgy érzem, itt anyában csalódtam a legnagyobbat? Egy ilyen helyzetben mit kellett volna tennem?

Röviden:

Vidéken ragadtam (180 km-re Budapesttől) tegnap pénz és iratok nélkül, egy hordozható töltő, valamint a telefonom volt nálam, plusz a kulcsom.

Felhívtam anyát, aki annyit tett, hogy elkezdett üvöltözni, hogy biztosan nem jön értem, most fejezte be a tornát, megy fürdeni, oldjam meg, ahogy akarom, nem érdekli. Amúgy is zokogtam, erre még jobban elkezdtem, mire rám csapta a telefont.

Felhívtam apát is, akivel amúgy elég keveset beszélünk, de mondta, hogy ő a Balatonnál van tárgyalni, minimum 6 óra lenne az út még akkor is, ha azonnal elindul, de hívjam fel a feleségét, szerinte ő ráér (otthon van a másfél éves gyerekükkel). Az első szóra értem jött, nem kiabált, meg semmi ilyesmi nem volt, tök rendes volt, pedig én alig álltam vele szóba eddig.

Hazajöttünk, mire anya még jobban összeveszett velem, hogy reméli jól kitárgyaltuk apa feleségével.

Ma felhívta apa, hogy mi volt ez az egész és hogy hagyhatta, hogy egyedül legyen az ország másik végén a semmivel (normális kabát sem volt nálam, csak egy vékony bőrkabi). Eddig szinte alig beszéltek, most apa úgy kiabált vele, hogy még a telefonon át is hallottam, miközben anya a konyhában volt, én a nappaliban...

Ő most engem hibáztat ezért az egészért, de hát ő mondta, hogy oldjam meg, nem fog eljönni értem.

16/L