Miért nem lehetek azzal, akit ÉN választok? Nem a boldogságom a legfontosabb?

A szüleid valószínűleg azért akadtak ki, mert a másik kapcsolat teljesen rendben volt és puszta éretlenségből vetettél véget neki. Hogy is mondjam... Ezt nehezen fogod megérteni, ők érettebb fejjel gondolnak bele. Egy házasság sem lesz rózsaszín vattacukor idővel, ez teljesen normális. Nem lehet kilépni egyből, ahogy laposabb lesz. Egy kapcsolaton folyamatosan keményen dolgozni kell. Én is 14 évesen jöttem össze a férjemmel, ez a "nem kell leragadni" nagyon rossz tanács. Nekem is mondták már életem során, de én a mai napig sem bánom, hogy nem b.tunk a fél megyével. Minden csak felfogás és intelligencia kérdése. Akinek az jelenti a nagy észt és tapasztalatot, hogy továbbáll és gyűjti a partnereket... No comment. Az soha nem fog tanulni semmiből. Ennyi az én véleményem és valószínűleg a szüleidé is hasonló.

Ha meg nem volt rendben a kapcsolat (bár az elején azt írtad, hogy egyszerűen csak ellaposodott - ami nem szakítóok, mert lehet és kell is rajta dolgozni, különben nincs az a kapcsolat ami nem laposodna el ) akkor nem értem hogy miért rágódsz ezen és írod ki a kérdést. Valószínűleg valahol érzed az értelmetlenségét.

" Hogy is mondjam... Ezt nehezen fogod megérteni, ők érettebb fejjel gondolnak bele." - jajj, csak ezt ne... ez egyszerűen egy személyiségvonás, van aki a tökéletes biztonságot és kiszámíthatóságot kedveli, másnak meg ez maga a dögunalom, és azt szereti, ha zajlik az élet. Függetlenül attól, hogy az illeő 18, 28, vagy 48 éves.

(mint már írtam, én egy nyamvadt napig se tolerálnám, ha a szüleim a párkapcsolatomon keresztül is ellenőrizni és kontrollálni tudnának... arról nem is szólva, hogy teljesen más ilyen tekintetben az ízlésünk, amelyik lány anyámnak szimpatikus, attól én rövid úton kapok bubópestist)