Miért nem lehetek azzal, akit ÉN választok? Nem a boldogságom a legfontosabb?

Azzal vagy együtt, akivel szeretnél.

De ettől nem fontos rögtön bemutatni őt otthon. Én sem örülnék, ha majd a fiam minden barátnőjét idehozza, és gyakran kéne új neveket megjegyezzek. Viszont a komoly kapcsolatát/kapcsolatait szívesen megismerem majd.

Mióta vagy együtt az új barátoddal?

"hogy ő volt az Igazi?"

ebből tippeltünk( mert persze azért itt mindenki tippel, mert nem ismerünk titeket):"mindenben egyetértettünk, már mondhatni unalmas és kiszámítható volt"

Megunni egy másik embert? mikor ő is, te is a végtelent hordozzátok? Azt hogy lehet? az újdonság varázsa hamar elmúlik. El kéne olvasnod Tolsztoj Anna Karenináját, nem tudom rövidebben leírni, mi a baj.

"Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent." Weöres Sándor

18 évesen mégis miért kellene úgy élnie a párjával, mint egy házasságban? Annak majd kb. 10 év múlva jön el az ideje, vagy esetleg még később. Most még nem erre vágyik, ez szerintem érthető.

Kérdező, szerintem a szüleiddel ne erőltess semmit, várj addig, amíg elfogadják, hogy másvalakivel vagy és kíváncsiak lesznek rá. Ha kérdezik, mondd el nekik, miért szakítottál az exeddel, de azt ne hagyd, hogy befolyásoljanak, úgy csináld, ahogy neked megfelelő. Lehet, hogy később már valóban örülni fogsz egy olyan kapcsolatnak, mint amilyenből kiléptél, de ezt nem kell siettetni vagy erőltetni.

"A baj az, hogy pont ugyanezt at fogod elni egy hazassagban is."

Csak ebben a korban kissé korai átélni azt, ami egy hosszú házasság természetes velejárója.

14 évesen aligha találta meg az igazit a kérdező, még 18 évesen is kicsi az esély rá - nm is kell, hogy ennyi idősen egy életre válasszon párt. Ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszú távon működjön, túlélje a szerelem szeretetté alakulását, kell az a szellemi érettség, ami egy tiniben általában még nincs meg.

Nem kell, hogy minden fiúdat megismerjék a szülők (az enyémek közül csak az elsőt és a férjemet ismerték), a csalódáson meg majd túlteszik magukat, inkább a baráti közösség miatt volt ez nekik kellemetlen. Megkönnyíti a dolgot, ha az exeddel továbbra is jó barátok vagytok.

Egyedül TE tudod, ki az igazi SZÁMODRA, senki más. És az is lehet, hogy lesz még pár kapcsolatod, mire megtalálod. A szüleidnek ehhez semmi köze. 18 évesen pedig baromi fiatal vagy, hogy lekösd magad. Ritka az, hogy egy ilyen fiatalon összejött kapcsolat örök életre szóljon. Őszintén szólva én az egész rokonságomat és ismerősi körömet tekintve 2 olyan párt ismerek, akiknek sikerült a diákszerelmet továbbvinni és felnőttként is boldogok együtt, és egy irányba változtak, azonos ütemben. A többség viszont átmegy illetve átment pár kapcsolaton, mielőtt lecövekel(t).

Egyébként meg nem mindenkinek pálya a ráérős nyugdíjas kapcsolat. Van, aki erre vágyik, de vannak olyan emberek, akik még nyugdíjasan is fiatalokat megszégyenítő aktív életet élnek (ez nem egyenlő a kilengéssel, de ha valaki mondjuk erre vágyik, és talál hozzá társat, miért kellene unatkozniuk).

Pár éve külföldre utaztam vonattal pár napra. Volt a kupéban egy fiatal pár, nagy túrahátizsákkal felszerelkezve, totyogós kisfiukkal. A gyerek nagyon nyugodtan tűrte az utat, beszélgettem velük, már a gyerek előtt is utazgattak, és most gyerekkel is.

Szóval lehet, hogy az előző kapcsolatod nagyon simának tűnt, de semmit nem jelent, ha te nem olyan életre vágysz, amit mellette élhetsz. Az lesz az igazi, aki mellett olyan életet élhetsz, amitől jól érzed magad, nem lesz hiányérzeted, és ebben ő is partner.

Miért kellene megalkudnod, ráadásul ilyen fiatalon?

A szüleid idővel majd elfogadják a történteket.

Kérdező, ismerem a jelenséget.

A lányom 14 évesen kezdett el járni a barátaink fiával, akikkel összejártunk, együtt nyaraltunk, mióta pár évesek voltak a gyerekek.

Tulajdonképpen mindenkinek jó és kényelmes volt, mi sosem aggódtunk, tudtuk, jó helyen van a lányunk...nekik is jó volt, könnyebb volt, több volt megengedve nekik, mint a kortársaiknak, sosem ellenőriztük őket, bárhova mehettek. Teljes volt a bizalom.

Tulajdonképpen én hálás vagyok ezért a kapcsolatért, mert tényleg elkerültük a kamaszkori lázadásokat, nézeteltéréseket, vitákat.

És érdekes, náluk is 4 évet tartott. Aztán a lányom megpróbálta ritkítani a találkozásokat. Valami olyat mondott, mint te. Hogy már egy jót vitázni sem lehet, mert mindenben egyetértenek.

Nem voltunk boldogok, hogy szakítottak. Már valahogy elkönyveltük, hogy ők együtt maradnak. Kissé csalódottak voltunk. Elhidegült a baráti kapcsolat is a fiú szüleivel.

És nagyon nem szerettük a következő barátját. Viszont nem szóltunk bele.

Aztán úgy öt évig több barátja is volt, ameddig találkozott a mostani párjával, mostmár együtt vannak 10 éve, unokám is van.:)