Vajon megutálna-e a családom, a bevallanám és felvállalnám őszintén? Mi a tennedő ilyen helyzetben? Adjam fel a boldogságom más boldogságáért cserébe vagy legyek önző és azt tartsam szem előtt, ami nekem jó?
Tudom, nem szép dolog.. Viszonyom van az unokatestvérem férjével. Nagyon-nagyon sokáig próbáltam neki ellenállni, de iszonyatosan vonzzuk egymást, sosem éreztem még másnál ilyet.
Öt hónapja tart a dolog, ők 3 éve házasok de már régebb óta együtt vannak.
Nagyon jó együtt, többször is töltöttünk már el együtt közösen hétvégét, tökéletes vele minden és tudom, hogy úgyis mindenki azt hiszi, hogy csak kihasznál, de valójában nem.
Szeretne elválni és velem lenni, de egyrészt az unokatestvérem pszichésen elég gyenge, vannak pánikrohamai és hangulatingadozásai, többször is volt már depressziós is és tartunk attól, hogy nagyon megviselné, ha megtudná.
Illetve az én családom elég heves vérmérsékletű, pláne a szüleim és félek attól, hogy esetleg kitagadnának vagy megharagudnának rám és nem állnának szóba velem.
Volt már ilyen a világtörténelemben korábban is, hogy egy embernek nem működött a házassága valakivel, de egy máik személy társaságában meg jól érezte magát.
Ha tényleg mindkettőtök érzelmei mélyek, szeretitek egymást, akkor az a legkorrektebb, ha felvállaljátok, a pasi pedig tisztességesen elválik. Könnyebb is lesz, mert nem kell bújkálnotok.
Mindenki megérdemli a szerelmet, az unokatestvéred is, mármint azt, hogy valaki majd tényleg szeresse, úgyhogy ha a jelenlegi férje nem tudja szeretni, akkor nem fair rabolni tőle az időt és elvenni a lehetőséget mások elől.
A család pedig majd megbékél, azért nem akkora égbekiáltó bűn ez.
Amig nem olvastam el csak a főcímet, addig az akartam javasolni, hogy gyerünk, küzdj meg a boldogságodért, ha tényleg úgy érzed, hogy ez az út, akkor menj végig rajta, mert egyébként benned marad a "milettvolnaha" érzés...
Mostmeg... hogy jutottatok egyáltalán idáig, hogy viszonyotok legyen? Ne érts félre nem ítélkezni akarok, hanem megérteni. Számomra ez olyan tabu, még a barátok barátai is azok, maximum csak álmodozom...
Másrészt, meg ha tényleg így gondolod, akkor hajrá. De súlyos ára lesz a boldogságodnak. Már ha kérdés nem kamu.
#3, hát a szerelem általában nem úgy működik, hogy eldöntöd, hogy kibe szerets bele és kibe nem. Az érzéseknek nem igazán lehet parancsolni.
Az meg, hogy 2 ember áldozza be a boldogságát egy ember boldogságáért cserébe, az elég buta dolog lenne.
Persze egyből más lenne a helyzet és elítélendő lenne, ha kósza numerákról lenne szó, érzelmek nélkül, ahol csak a testiség meg a kielégülés a lényeg. De itt nem erről van szó ugye..
Hú,lehet maradi egy feleség vagyok!!!
Nem vagyok egy csúnya csaj,bármikor lehettem volna nős hspsival,de házi nyúlra nem lövünk!Számomra még az is undorító dolog,ha a barátnőd pasijával vagy,és nem a rokonod férjével.
Ha fel is vállaljátok ezt a nagy szerelmet,igazán boldognak nehéz lesz lenni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!