Vajon megutálna-e a családom, a bevallanám és felvállalnám őszintén? Mi a tennedő ilyen helyzetben? Adjam fel a boldogságom más boldogságáért cserébe vagy legyek önző és azt tartsam szem előtt, ami nekem jó?

Tudom, nem szép dolog.. Viszonyom van az unokatestvérem férjével. Nagyon-nagyon sokáig próbáltam neki ellenállni, de iszonyatosan vonzzuk egymást, sosem éreztem még másnál ilyet.

Öt hónapja tart a dolog, ők 3 éve házasok de már régebb óta együtt vannak.

Nagyon jó együtt, többször is töltöttünk már el együtt közösen hétvégét, tökéletes vele minden és tudom, hogy úgyis mindenki azt hiszi, hogy csak kihasznál, de valójában nem.

Szeretne elválni és velem lenni, de egyrészt az unokatestvérem pszichésen elég gyenge, vannak pánikrohamai és hangulatingadozásai, többször is volt már depressziós is és tartunk attól, hogy nagyon megviselné, ha megtudná.

Illetve az én családom elég heves vérmérsékletű, pláne a szüleim és félek attól, hogy esetleg kitagadnának vagy megharagudnának rám és nem állnának szóba velem.