Azt mondta a lányom, hogy elrontottam az életét. Igaza van?

Mindenki a sajat sorsaert fele es a sajat eletenek rendezoje

a lanyod csak olcso kifogast keres a sajat rossz donteseire.

Mindig van ujrakezdes minden helyzetbol ki lehet lepni ha valaki akar.

DE ha valaki onsajnalatba sulyed es valos es nem valos sebeit nyalogatja akkor igen sajat maga rontotta el a sajat eletet.

egy elet nem 16 ev hanem 84 igy a lanyod sajat orssz dontese az elkoltozes ennek kovetkezmenyei es a tobbi rossz dontese koveti ot.

Nem a te hibad nem dobtad ki es lett meg vagy 100 alkalom arra korrigalja az eletet.

Mi 5 gyereket nevelunk 2 mar felnott ha ehez hasonlo dumaval jonnek legyintek erre es elmondom nekik ,,mindenki a sajat sorsa kovacsa sajat donteseinek kovetkezmenyet kell viselnie nincs kifogas nincs onsajnalat mutasd meg mit tudsz mire vagy kepes,,

A 'mi lesz ha a szülőket éri valami...' arra irányult, hogy ha meghalnak, csak szebben szerettem volna fogalmazni. Tehát nem arra gondolok, hogy megmyomorodik vagy bármi más miatt folyamatos ellátásra szorul. (megjegyzem, ha velem ilyen történne inkább ba.ssz.anak be a zaciba, minthogy rám fordítsák az idejüket és az életüket) De ne mondja senki, hogy lehetetlen vigyázni a kis tesóra (alkalmanként), mellette esetleg dolgozni (ha akar, ezt soha nem kényszeríteném, de nagyon támogatnám, ha úgy dönt) és a haverokkal lógni. Mondom, végig csináltam. Nem a levegőbe beszélek. Piszkos jó évek voltak azok is. Nem voltam fáradt vagy túlterhelt. (az megint más tészta, ha valaki azt várja el, hogy az egyik gyerek suli után állandóan vigyázzon a másikra. Arra azt mondom, hogy kár volt az egy is) Amit próbáltam kifejteni /miközben köd szállt az agyamra néhány komment miatt/, hogy nagyon sok az olyan fiatal, aki mindent elvár, minden igényének a teljesítése normális/kötelező, de tőle semmit ne várjanak el, mert azzal haza vágják a gyerekkorát/életét/önállóságát! Aztán, mikor ki esik a csöcs a szájából, akkor meg pislog, hogy mit is kellene csinálni, hogy ne haljon éhen egy hét alatt. Nem hinném, hogy ez a fajta mentalitás a csak a mai generáció sajátja, csak éppen régebben nem nagyon fórumoztak ☺

Bocs, hogy hosszúra sikerült, és remélem átmegy amit mondani szeretnék.

Nálunk csak 7 év a korkülönbség, de igy is nagyon rosszul éltem meg, legfőképpen azt, hogy addig ugye egyedül voltam, utána meg hirtelen senkinek sem volt ideje rám. Vigyáznom kellett a Tesómra 9-10 évesen, ami nonszensz...és igaza van a lányodnak, 16 évesen nem lehet kényszeríteni valakit, hogy a kistesót babusgassa (viszont elvárható, hogy a háztartásban besegítsen, azt nem is vitatom).

Mi is sokáig nagyon fújtunk egymásra, de aztán helyreállt a béke, mára nagyon jó tesók lettünk. Ő rájött, hogy nekem mennyire nehezebb volt és mennyivel jobban "kímélték" (pl. sosem kapott pofont, én meg nem keveset lány létemre), én meg arra, hogy nem ő tehet arról, nem rá kell haragudnom, amiért megszületett. De ma már nagyon örülök, hogy van egy Öcsém :-)

Kiváncsi lennék anyuka hány éves..?

Ezeket a nagykorkülönbséges gyerekeket sokan azért szülik hogy miután kirepül a nagy legyen egy pici akivel jó ideig lehet foglalkozni és pátyolgatni. Heti 1-2 órára hol volt anyuka amég a lányára bízta? Dolgozott? Heti 1-2 órát? Esetleg a konditerembe volt..? Nehogy már egy újabb körömreszelős anyuka legyen aki kozmetikába, fodrászhoz minden héten jár de a kamasz lányára már nem jutott pénz.. A nagyot teljesen elengedték és most ott lesz a pici még legalább 10 évig akit pesztrálni lehet.

Én jobban át tudom élni a lányod szerepét, mert én is így "jártam". Ma állítása szerint max 1 hónapban 2-3 alkalommal bízta rám kistesómat max 1 órára. A valóság heti 5-6 nap volt 4-5 órára (amint hazaértem általánosból), olyan is volt, hogy este berontott a szobámba, kb az ölembe lökte, hogy nő a foga, vegyem át, nem érdekli, hogy másnap suli, majd bezárkózott a saját szobájukba, reggel kinyitotta...

Szóval szép dolog az emlékek megszépítése, de én az ő verzióját is szívesen hallanám.

+1 kérdés: baba apja miért nem volt képes vigyázni a gyerekére?

Nekem 16 évesen a 13 éves húgomra kellett vigyázni. Ami ugye nem is vigyázás, mert 13 évesen egyedül is otthon maradhatott, nem volt hülyegyerek.

Nyilván addig volt egy élete, pont abban a korban volt, amikor már a jövőre is gondol, és akkor át kell szerveznie az egészet. Rá lehet mondani nagy lenézően, hogy tiniprobléma, de egy gyerek születése még annak a két embernek is felforgatja az életét, aki önként vállalta, hát még annak, akinek csak meg kell szoknia, hogy ez van.

A kérdező eltűnt.

Nem tudtuk meg hogy ugyanaz-e az apuka a két gyereknél.

Ha esetleg erre vetődik, láthatja hogy a többség a lányak ad igazat és nem a kérdezőnek (vagy már létta is és azért lapul).

Szerintem hagyjuk abba.

Én nem tudom, hová fajul ez a világ, de undorító. Ti mégis milyen családban nőttetek fel, hogy ördögtől való bűnnek tartjátok, ha valakinek vigyáznia kell a kistesójára?

Én 8 éves voltam, mikor megszületett, akkor épült az új házunk, rengeteget vigyáztam rá, és szerintem nagyon megerősítette a kapcsolatunkat ez, a mai napig imádom őt, életünkben egyszer sem vesztünk össze sem pénzen, sem semmin. Felnőtt emberekként ugyan nem beszélünk napi szinten, de havi 2-3x összejárunk és szeretjük egymást. Ugyanez a helyzet a párommal és a húgával.

Ezért van ennyi elbaszott ember manapság, mert egy tinédzserre ha csak valamit rábíznak, már az ember sz.r szülő.