Azt mondta a lányom, hogy elrontottam az életét. Igaza van?

Nem kétszínűek, csak mindig azt támadják, aki felteszi a kérdést.

Holnap felhívom Anyát, és megköszönöm neki, hogy csak 3 év van köztünk a tesómmal. Szerintem olyan rossz, ha a tesód egy másik generáció. Nem mondom azt, hogy nem lehet jó kapcsolat, de tök más, amikor vigyázni kell rá, mert belenyúl a konnektorba, vagy amikor összevesztek, hogy kié lesz az N SYNC poszter.

Nem vagyok Anya, de van egy öcsém, akire sokszor kellett vigyáznom, tisztába tenni és egyebek. Édesanyám már nem bírt többet spórolni sem magán sem rajtunk, és 10 kezet sem tudott növeszteni, hogy 3 gyerekkel egyszerre foglalkozzon. A gyerekek is megértik ezt, ha úgy vannak nevelve.

Te talán ott rontottad el, hogy nagyon elkényeztetted az elején?!

Utolsó, nem, ott rontotta el, hogy rákényszerített a lányára egy kész helyzetet a lehető legalkalmatlanabb korban ráadásul. Persze "csak jót akarva"... úgyhogy a lánynak kb az maradt a lehető legjobb választása, hogy 17 évesen elmenekült a neki természetesen "csak jót akaró" (mi mást:() szüleitől.

Én csak azt nem értem, hogy ebben a helyzetben az apa miért nem állt ki a lánya mellett...

Banyek! Komolyan elvártok mindent a szülőktől és az nem természetes, hogy visszafelé is menjen valami? Mi lesz ha a szüleiteket éri valami? Éhen haltok és azért is ők lesznek a hibásak? Csodálkozok, hogy ilyen egy bites aggyal eddig is kihúztátok...

De lehet, hogy én és még néhány válaszoló valamiféle szuper erővel rendelkezünk, hogy nem csak túléltük, hogy vigyáztunk a kis tesóra néha és dolgoztunk, még szabad időnk is maradt! És mind ezt hiszti nélkül! Minden esetre nem függök senkitől. A feleségemmel és gyerekeimmel a saját házunkban élünk amin nincs hitel... Pontozzatok le nyugodtan, de amíg ti anyátokat fogjátok tarhálni, smink, buli, xbox és egyebek miatt, én azt teszek amit akarok! 😉

Picit off, de kérdező, válaszolsz majd még?

(Kedvesebb hangszínban akartam, mea culpa, hogy most nem jött össze)

#56 "Mi lesz ha a szüleiteket éri valami?" - na ez már a legteljesebb mértékben az ő dolguk... én is megtapasztaltam a saját életemben ezt a "rendpárti-értékelvű-tekintélyelvű csak jót akarást", ezek után nem gondolom, hogy bármi adósságom is lenne feléjük...

Vagy nem erre irányult a kérdésed?

Kedves 56-os! --- Kérdező, ez nem neked szól, ha zavaró, jelets offért -

Nem akarok személyeskedni, főleg, hogy nincs jogom hozzá (körülbelül háromszor annyit élhettél eddig, mint én...) De suli mellett, amikor dolgozik is (nem a dolgozás tényével van a baj, magától ma is elmegy egypár kamasz...), feltételezzük, hogy tanul is, de még kábé minden másnap órákra vigyázzon az öccsére? Rakd kérlek össze, szerinted ezek mellett mennyit pihent? (És ráment-e valamire?)

Figyelj, te rábíznád mondjuk suli után a nagyobbik gyerekedre a kisebbet teszem azt egy-két órára úgy, hogy tanulnia kell, meg aztán megy dolgozni, meg akkor a barátokkal való találkozást vagy a szakkört meg sem említem.

Persze lehet, hogy a kérdező nem tehetett mást, mert az apja sokat dolgozott, és lehetett ilyenkor neki is dolga. NEM akarom a kérdezőt bántani, csak most ez lett kimatrkozva. Nem pontozlak le, mer' minek, de na...

Engem 8 és 15 éves korom között hagytak egyedül rendszeresen a 3 öcsémmel. Nem mondom, hogy egyszerű volt. Most 23 vagyok, de még mindig nem érzem úgy, hogy valaha is gyereket akarnék vállalni, mert a szüleimnek köszönhetően nagyon is jól tudom, hogy mivel jár.

Ez meg, hogy emiatt nem mehetett főiskolára... Én jogosnak érzem amit a lányod mondott.